„Egy kis japán pincsi volt. Lulunak hívták. Joga volt a császári ágyban aludni. A különféle szertartások idején el-elszökött a császár térdéről, és az előkelőségek cipőjére pisilt. Az uraknak nem volt szabad megrezdülniök, semmiféle mozdulatot nem tehettek, amikor érezték a nedvességet a cipőjükben. Tisztem szerint az álldogáló uraságok között kellett járnom és letörölnöm a vizeletet a cipőjükről. Ehhez volt egy atlasz törlőrongyom. Ez volt a munkám tíz éven keresztül” – olvashatjuk Ryszard Kapuściński A császár című riportkönyvében, amely Hailé Szelasszié etióp birodalmának végnapjairól számol be.



Hailé Szelasszié 1930-tól az 1974-es trónfosztásáig, a katonaság hatalomátvételéig volt Etiópia ura. Kapuściński, aki – egy lengyel hírügynökség afrikai és latin-amerikai tudósítójaként – a harmadik világ forradalmairól és polgárháborúiról szóló írásaival már a hatvanas években nemzetközi hírnévre tett szert (állítólag huszonhét forradalom szemtanúja volt, tizenkét háborús fronton fordult meg és négyszer akarták agyonlőni), Hailé Szelasszié bukása után Etiópiába utazott. Interjúkat készített Hailé Szelasszié magas beosztású hivatalnokaival, amelyekben a hálószobaszolga, a tollminisztérium hivatalnoka, a fogadótermi lakáj, a párnakezelő, a szertartásmester, a császári bíróság ruhatárosa, a császári vadállatok etetésének levezénylője és még sok más alkalmazott idézi fel a császár életét, mindennapjait és trónfosztását; az abszolút hatalommal rendelkező uralkodó korrupt világát. Beszélnek fényűzésről és nyomorról, félelemről és bizonytalanságról; az államgépezet működéséről, a nagy magánvagyonok keletkezéséről, az éhező tömegekről, a forradalmi helyzet kialakulásáról, a hatalmat gyakorlók és a hatalmat kiszolgálók viszonyáról.



A császár 1978-ban jelent meg. Kapuściński néhány évvel később megírta az iráni sah udvaráról szóló, hasonlóan nagy sikerű Sahinsahot, a kétezres évek elején pedig az irodalmi Nobel-díj várományosaként emlegették.



Az előadás szövege A császár és más Kapuściński-írások alapján készül.