Ismételten fel-felvetődik a kérdés, hogy napjaink magyar művészete reagál-e azokra a problémákra, amelyek az utóbbi évtizedben, a rendszerváltás óta bontakoztak ki társadalmunk életében. A színház minden bizonnyal élen jár az új típusú élettények és konfliktusok ábrázolásában. Lőrinczy Attila darabja az egyik legjobb példa erre. Világa az az újgazdag réteg, amelynek a történelmi fordulat biztosított szabad vállalkozási lehetőséget. A darab konfliktusvilága abból származik, hogy az emberek nem tudják értelmileg, lelkileg, emberileg feldolgozni mindazokat a fejleményeket, amelyeket fellendült anyagi és társadalmi helyzetük hozott magával. A dráma magva egy család története, egy családé, amelyben az emberi viszonyok rendezetlenek és amelyből hiányzik a szeretet. A dráma fiatal "hősében" a szeretetéhség agresszivitásba csap át. A fiú nem találja a helyét a világban, gyökértelenül lebeg egyfelől valamiféle lumpen lét, másfelől az újgazdag lét között, és ez örökös kielégületlenséget okoz lelkivilágában, de indulatai alaktalanul gomolyognak benne és törnek fel belőle, ami végül tragédiák sorozatába vezet. A drámaírói lelemény abban áll, hogy az író ezt az ízig-vérig mai történetet egy Shakespeare-dráma stílusában, shakespeare-i versben formálta meg. A darab mögött - a nevektől a drámai fordulatokig - ott rejlik a III. Richárd s a két dráma egymásra vetítése egészen különleges ízeket ad a műnek. A magasztos és az alacsony, a modern és a történelmi, a forma és a nyelvezet kontrasztjai izgalmas többletfeszültséget visznek a dráma nyers - olykor az abszurditásig - fokozott tényeibe.