Portré
Balogh Attila
Életrajz
Születési adatok: 1988 május 10, Sepsiszentgyörgy
Tanulmányok: Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, rendező szak (MA), osztályvezető tanár: Babarczy László
Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, színész szak (MA), osztályvezető tanár: Gáspárik Attila
Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, rendező szak (BA), osztályvezető tanár: Kovács Levente, Harsányi Zsolt, Parászka Miklós, rendezői alapképzés diploma: 2010
Rendezései színházaknál: Dés - Nemes - Böhm - Horváth - Korcsmáros: Valahol Európában (2011/2012), Szatmárnémeti Északi Színház, Harag György Társulat
Szophoklész: Trakhiszi nők (2011/2012), Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy
Euripidész: Bakkhánsnők (2009/2010), Janus Egyetemi Színház, Pécs
Vizsgarendezések: Marie Jones: Kövekkel a zsebében (2010/2011), Teatrul74, Marosvásárhely
Bertold Brecht: Kaukázusi krétakör (2010/2011), Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem (jelenet)
William Shakespeare: Hamlet (2010/2011), Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem (jelenet)
Életpálya: 2011-től a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának rendezője

-
Interjúk
Az semmi – ezt hallgasd meg!
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk. Rojkó Annamária -
Interjúk
Apropó nélkül – beszélgetés Bánsági Ildikóval
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel. Gyulay Eszter -
Interjúk
„Mindennek az Egyetemi Színpad az oka.”
Jordán Tamás egy rendkívül sűrű életpályát tudhat maga mögött az Egyetemi Színpadtól Szombathelyig. Volt rendező, színházigazgató, színházi fesztivál igazgató, tanár és mind a mai napig színész, nagyszerű közös produkciók részese és emlékezetes szólóestek előadója. 1961-től máig követjük, hogy hogyan próbálta mindig megteremteni a számára legfontosabb lényegét a színháznak: hogy az egy agóra legyen, egy találkozóhely, ahol az emberek kezet nyújtanak egymásnak. Farkas Éva