Magyarországon először 1959-ben mutatták be Arthur Miller 49-ben írt \"Az ügynök halála\" című drámáját. Akkor még a kiöregedett, a két hatalmas bőröndöt egyre reménytelenebbül cipelő ügynök, Willy Loman sorsa amerikai sors volt.
A sikertelen ügynök halála - amerikai tragédia. Ma, 2000-ben az örgedő, a sikertelen Willy Lomanek itt járnak közöttünk. Itt és most sokan, s tán egyre többen élnek úgy - kiszolgáltatottan, a holnapban bizonytalanok - ,hogy a kötelező sikert, a reményt és az álmokat már csak hazudják önmaguknak, mint Willy Loman az amerikai ügynök. A dráma úgy kezdődik, hogy Willy Loman boldog: hosszú idő után együtt a család, két felnőtt fia hazajött. Úgy érzi, itt az idő, fiai most véghez viszik mindazt, ami neki nem sikerült. Sikeresek lesznek és gazdagok.
Ez az utolsó remény. És ez a remény lassan a szemünk előtt foszlik szét: Willy Loman egyre különösebben viselkedik, rég meghalt emberekkel beszél, látszólag teljesen összefügéstelenül, fantomokkal küzd. A fiai nem értik. Csak Linda, a feleség tudja, hogy ez a végjáték, az utolsó menekülés a kudarcoktól, a végső beismerés és az önmagára szabott ítélet előtt.
De a kegyetlen farkastörvény, amit Arthur Miller kimond, ma 2000-ben felettünk is ítél: \"Aki csődöt mond az üzleti életben, az csődöt mond a társadalomban és annak nincs többé joga az élethez.\"