Színházak
Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház
Kálmán Imre - Leo SteinCsárdáskirálynő
- Vereckey SzilviasanzonettKicsid Gizella
- Edvin hercegVáta Loránd
- Kaucsiánó Bonifác grófDiószegi Attila
- Stázi grófnőEdwin herceg unokahúgaPál Ferenczi Gyöngyi
- CecíliaD. Albu Annamária
- Kerekes FerkóSzabó Tibor
- MiskafőpincérKőmíves Mihály
- Leopold MáriaLippert-Weilersheim hercegeBotka László
- Ferdinánd fõhercegKolcsár József
- Rohnsdorf tábornokVeress László
- Tasziló grófNagy Alfréd
- Viktor báróMárton Lóránt
- Lazarovics ÖdönföldbirtokosMátray László
- CeremóniamesterPéter Hilda
- SzereplőGyőrbíró EnikőJancsó ZitaNagy SzendeSánta KincsőSzőcs MelindaCzegő CsongorNagy Kopeczky Kálmán
Valamint:
Győrbíró Enikő, Jancsó Zita, Nagy Szende, Sánta Kincső, Szőcs Melinda, Czegő Csongor, Nagy Kopeczky Kálmán
Győrbíró Enikő, Jancsó Zita, Nagy Szende, Sánta Kincső, Szőcs Melinda, Czegő Csongor, Nagy Kopeczky Kálmán
- rendezőKeresztes Attila
- díszlettervezőBartha József
- jelmeztervezőBianca Imelda Jeremias
- dramaturgBodó A. Ottó
- koreográfusKönczei Árpád
- karmesterIncze G. Katalin
- korrepetitorFilip Ignác
- világításHorváth CsabaVarga BélaVargha Zsolt
- hangMolnár Csaba
- súgóMáthé Mária Magdolna
- ügyelőV. Bartha Edit
Hogy miért épp egy operett? Miért épp a Csárdáskirálynő, a valaha írt leg-operettebb zenés mulatság? Hogy kerül színre ez épp Sepsiszentgyörgyön? Méltán kérdezheti ezt bárki, aki ismeri, szereti, vagy épp ki nem állhatja – hiszen ilyen is akad – a sepsiszentgyörgyi színházat. Akik szeretik, színészeinek őszinte és szép alakításaiért, előadásainak gazdag színpadi világáért szeretik; bírálni azért szokás, mert – ki tudja, miért, és mióta? – az a szóbeszéd járja, hogy ez a színház nem tesz soha kedvére annak a közönségnek, aki kikapcsolódásra, önfeledt szórakozásra vágyik.
Itt van tehát ez az operett: zene és szerelem azoknak, akik a színházban a szépséget, a csillogást keresik, igazi színház azoknak, akik talán csodálkoztak is: miként játszhat ez a társulat operettet.
(Czegő Csongor)
A mű az által emelkedik ki az operettek sorából, hogy a könnyed réteg, a banálisnak látszó történet alatt a történetben valódi hús-vér alakok, igazi mély emberi érzések, erős szenvedélyek rejtőznek. Magában hordozza korának sajátos életérzését, a XX. század elejének önpusztító és egyben végtelenül életszerető rohanását, a halálfélelem elől való menekülést, amint azt Bóni gróf és Kerekes Ferkó éneklik: "Gyerünk, gyerünk, gyerünk, mert gyors az élet!" A mű által hordozott kettősséget hűen jellemzik az olyan dalrészletek, mint az "Itt a lét csak látszat, itt minden ember játszhat" vagy az "Álom, álom, édes álom, álomkép, álmodjuk, hogy egymásé leszünk mi még. Angyalok, ha ránk lenéznek, suttogják, lám a földön is van égi boldogság."
Előadásunkban a történet elmesélése közben szimultán kívánjuk megidézni a kor társadalmi sajátosságait és az operettet mint műfajt. E teátrális formában a fordulatok színházisága felerősödik, a műfaj, a történelmi háttér és maga a történet egyaránt exponálódik. Az operettre jellemző könnyedség és keletkezési korának felszín alatti forrongásai jegyében előadásunk az "utolsó boldog békeév" végnapjaiban játszódik, a hamadik felvonás időpontja pedig épp 1914. június 28., a Ferenc Ferdinánd elleni szarajevói merénylet, a béke végének napja.
A Csárdáskirálynő színrevitelében a rendkívüli látvány, az élő nagyzenekari muzsika, a kiváló énekhangok és a színészi alakítások kiemelkedő színházi estet ígérnek minden közönségréteg számára.
Itt van tehát ez az operett: zene és szerelem azoknak, akik a színházban a szépséget, a csillogást keresik, igazi színház azoknak, akik talán csodálkoztak is: miként játszhat ez a társulat operettet.
(Czegő Csongor)
A mű az által emelkedik ki az operettek sorából, hogy a könnyed réteg, a banálisnak látszó történet alatt a történetben valódi hús-vér alakok, igazi mély emberi érzések, erős szenvedélyek rejtőznek. Magában hordozza korának sajátos életérzését, a XX. század elejének önpusztító és egyben végtelenül életszerető rohanását, a halálfélelem elől való menekülést, amint azt Bóni gróf és Kerekes Ferkó éneklik: "Gyerünk, gyerünk, gyerünk, mert gyors az élet!" A mű által hordozott kettősséget hűen jellemzik az olyan dalrészletek, mint az "Itt a lét csak látszat, itt minden ember játszhat" vagy az "Álom, álom, édes álom, álomkép, álmodjuk, hogy egymásé leszünk mi még. Angyalok, ha ránk lenéznek, suttogják, lám a földön is van égi boldogság."
Előadásunkban a történet elmesélése közben szimultán kívánjuk megidézni a kor társadalmi sajátosságait és az operettet mint műfajt. E teátrális formában a fordulatok színházisága felerősödik, a műfaj, a történelmi háttér és maga a történet egyaránt exponálódik. Az operettre jellemző könnyedség és keletkezési korának felszín alatti forrongásai jegyében előadásunk az "utolsó boldog békeév" végnapjaiban játszódik, a hamadik felvonás időpontja pedig épp 1914. június 28., a Ferenc Ferdinánd elleni szarajevói merénylet, a béke végének napja.
A Csárdáskirálynő színrevitelében a rendkívüli látvány, az élő nagyzenekari muzsika, a kiváló énekhangok és a színészi alakítások kiemelkedő színházi estet ígérnek minden közönségréteg számára.
2005. 12. 31.
Galéria
Játszóhelyek, társszínházak, fesztiválok
Színház-választó
Válassza ki a keresett színház kategóriáját majd nevének kezdőbetűjét vagy használja a keresőt!