Bár mi, magyarok bogarat ültetünk a másik fülébe, ha olyasmit közlünk vele, ami aztán nem hagyja nyugodni, a franciák bolhát. Persze nem szó szerint. A mondás eredete még a középkorra nyúlik vissza, amikor nem volt ritka vendég az emberi testen a bolha, a tetű, és egyéb ízeltlábú élősködők sora. Persze már akkor is igyekeztek mindent elkövetni, hogy megszabaduljanak a kis parazitáktól, de egy fülbe keveredett verdeső, mocorgó, csipkedő jószág különösen kellemetlen lehetett. A „bolha a fülbe” kifejezés első írásos említése a 14. századra datálható: egy meglehetősen buja francia versben fordul elő, ám egészen más jelentésben; a bolha itt a vágykeltés (eléggé sajátos) eszköze. Franciaországban ugyanis csak a 16. század vége felé kezdték a mondást a mai értelemben használni, egészen addig a másik iránt érzett vágyat szimbolizálta. A hollandok megint másképp értik; náluk, akinek bolha van a fülében, az izgága, ideges, nyughatatlan, ami – lássuk be – teljesen érthető.