A 2012-es Könyvhétre megjelent regény epizódjai egy hétköznapi magyar emberről, Vidra Zsoltról szólnak. A Rükverc az ő élettörténete - a cím pedig a történetmesélés sajátos dramaturgiájára utal: a regény Vidra halálával kezdődik és az utolsó epizódig, amely születését írja le, az időben visszafelé haladva élete emlékezetes, vagy sorsfordító mozzanatai jelennek meg. Szülei, szerelmei, egy-egy szép és számos kínos, vagy éppen tragikus esemény...

Főszereplőnket harmincas évei végén éri a rendszerváltás, de nem azok közé született, akik előnyt kovácsolhattak a javak újraelosztásából. Mégsem a rendszerváltás vesztese, hiszen már születésétől fogva a vesztesek világához tartozott. Élete felét, úgynevezett legszebb éveit egy elavult rendszerben élte le, de az új rendszer már nem kér belőle. Évtizedek állnak még előtte, hogy azokat teljes fölöslegességben és a lecsúszás különböző stációiban végigélje.

Ennek a történetnek nincs hőse, csak főszereplője van. És nincsenek regényes vagy kalandos fordulatai sem, csak olyan epizódjai, amelyek akár ismerősek is lehetnek többünknek, akárcsak azok a hajléktalanok, akik mellett nap mint nap elmegyünk az aluljáróban... Olykor nehéz elképzelni, hogy azok a kéregető, italozó, rongyokba burkolózott lények is úgy kezdték az életüket, mint mi mindahányan. Csak aztán valami történt velük, és most ők ülnek a járdán és mi megyünk el mellettük, és nem fordítva. A Rükverc egy hétköznapi ember, Vidra Zsolt életét meséli el, de ahogyan arra a cím is utal, az időben visszafelé haladva elevenednek meg élete emlékezetes eseményei, sorsfordító mozzanatai, a keserves hajléktalan évektől a felnőttkori csalódásokon, ifjúkori szerelmeken, gyerekkori tapasztalatokon át a szépreményű csecsemőkorig.