„….nem foghatnók meg, ha magyaroknak nem születünk, hogy hazában, hogy oly kevesen olvasnak és gondolkoznak, hol az irodalom oly szűk körben mozog, miként nem lehet akarni orgánumát az eszmének, oly széles határkörűt, mint ez; miként nem akarhatni közintézetet, mely a holt betűnek hangot, életet ad, hol a szózat gyakorolja hatalmát, hol élő példa szól, mely vonz, míg a szó tanít. Mert ki ne tudná, minő hatalma van a kimondott szónak, az édes anyanyelv bájosan zengő hangjának, az írott szó felett!…’nem érünk rá, fontosabb teendőink is vannak’- mondják.”

A színház és a nemzet című tanulmányából, 1846