Egyszer volt, hol nem volt,

volt egyszer egy álom:

fekete fehérből kibomló madáron,

a madárnak tollán tükröződött képe:

szárnya volt a napfény, a Hold volt a fészke

Itt repül a madár: mind most ide nézzen,

ki a múlt időkbe tekint be e képben.

Fekete ruhában, fehér vászon ingben,

régi fényképeken oly eleven minden,

mintha tegnap volna, mintha tegnap előtt:

egy elsüllyedt világ nyílik szemünk előtt.

De ami megmaradt, azt őrzik a képek,

fehér angyalszárnyak, szótlanul beszélnek.