A színjátszás ereje elegendő, hogy megmentsen egy friss szerelmet? Hány kellék kell egy lányszöktetéshez? Paróka, monokli, cifraszűr? A vágynak gátja kőfal nem lehet, na de egy választóajtó?

Szigligeti Ede örökérvényű vígjátékában Szilvai professzor rég nem látott gyámleányát, Mariskát szeretné édesfiához, Gyulához adni, hogy a két vagyont egyesítse. Gyula, apja akarata ellenére elszökik az orvosi egyetemről, hogy színész lehessen, méghozzá nem is akármilyen, hanem a nagyszerű, szerelmes színész, a kaliber: Liliomfi. Liliomfi beleszeret a szomszédban lakó Mariskába, és viszont, igen, ez az a Mariska, de az atyai tervet csúnyán félreértik, bonyodalom bonyodalom hátán, és a szerelmesek nem lehetnek egymáséi.

A helyzet- és jellemkomikumban, nyelvi humorban bővelkedő, Mohácsi-testvérek által átírt színdarabot Horváth János Antal rendezte, aki a szöveget mai aktuális történetté alakította, az előadást pedig élő zenével és újrahasznosított díszlettel láthatják. A produkció megszületése nem csak a színház életében fontos momentum, de olyan értékeket képvisel, melyeket ma fontosnak tartanak, magukénak éreznek az alkotók.

Szigligeti Ede műve alapján írta Mohácsi István és Mohácsi János műve alapján átdolgozta Horváth János Antal, majd a Kanyari Színitársaság, végül belekerült Vecsei H. Miklós, mint tárkony a csülkös babba.