Az előadásterv egyik meghatározó kiindulópontja maga a történelmi háttér. 1914. június 28-án az osztrák trónörökös, Ferenc Ferdinánd ellen halálos merényletet követ el a Fekete Kéz nevű illegális szerb szervezet. 1914. július 28.-án az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzen Szerbiának.

A darab expozíciójában elhangzik a hadüzenet szövege magyarul és németül.

A háború kíméletlenül elsöpri a békeidőkben megszokott életforma alapját: a biztonságot. Egyetlen cél a túlélés marad, amiért minden nap fáradhatatlanul meg kell küzdeni. A túlélés érdekében nélkülözhetetlen

a személyes biztonság folyamatos fenntartása és védelme, illetve a rendszeres táplálékszerzés. A háborús helyzet ábrázolásának kiindulópontja Franz Kafka:

Az odú című elbeszélése. A főszereplők (az odúlakó és az erdőlakó) a lehető

legtökéletesebben alkalmazkodnak a környezetükhöz. Az odúlakó (Hay Anna)

a föld alatt búvóhelyet alakít ki magának, amiben ügyesen elrejtőzhet.

Az erdőlakó (Bárnai Péter) folyamatosan mozgásban van: lombkoronáról lombkoronára vándorol, csak ritkán pihen meg. Mindkét főszereplő testalkata,

külső megjelenése állatias. A szokatlan külső és belső átváltozás a háború következménye. A kamuflázs megjelenés (a környezetbe való beleolvadás)

célja: az álcázás és az önvédelem. Amíg az odúlakó óriás, gömbölyded testét meleget adó bunda, addig az erdőlakó nyúlánk és fürge testét tüskés, szinte tűhegyes szőrzet borítja. Az emberi megjelenés és viselkedés eltorzulása,

elállatiasodása elkerülhetetlen, mert az életben maradás alapfeltételévé válik.

A történet három részre tagolása a főszereplők végzetes találkozását

készíti elő. Az első részben (Az odú) az odúlakó beavat mindennapos teendőibe. A második részben (A nyílt erdő) az erdőlakó megfigyeli a zsákmányra vadászó odúlakót. A harmadik részben (Duel) az erdőlakó lekúszik az odúba,

és találkozik az odúlakóval. Az összecsapásuk a végkimerülésig tart.

Az előadástervünk képi világának vezérgondolata a két szintesség kontrasztja. A föld alatti világ melegségét, mély csendességét állítjuk szembe

a nyílt erdő szinte vakító világosságával, frissességével. A zsákmányszerzés ábrázolásában olyan valósághű bábokat tervezünk mozgatni, melyeket

a főszereplők elfogyaszthatnak. A „fogyó-báb”használatának célja, hogy

a főszereplők állatias viselkedését naturálisan ábrázoljuk. Ezzel a túlélésért való küzdelem és a táplálékhoz jutás elemi fontosságát hangsúlyozzuk.

A körkörösség (mise en abyme) motívuma nemcsak áthatja, hanem meg is határozza a történetet. Akár a föld alatt, akár a föld fölött rejtőzködünk, valójában nem lehetünk biztonságban: mindenki mindenkit megfigyel

és rettegésben tart. A táplálékszerzés és a területfoglalás kényszere minden társadalmi szabályt felülír. Ragadozóvá alakítja a bennünk rejlő embert.