„Amikor lemond a „francia mintájú párbeszédről”, Strindberg hagyja, hogy „az agyak minden szabálytól mentesen dolgozzanak, úgy, ahogy azt a valóságban teszik, amikor egy beszélgetés sohasem meríti ki tárgyát, hanem az elmék csalétkekkel izgatják egymást, és újra meg újra lecsapnak rájuk“. (...) A Sfumato színház új címet adott az előadásnak, melyet túl gyakran építenek fel a címszerepet alakító sztárszínésznő köré.

A Julie, Jean és Kristin ezáltal felszínre hozza a három szereplő között létrejövő feszültséget, és annak pusztító fejleményeit egy olyan világban, ahol az ember „már nem a civilizáció feltétlen tárgya“ – mondja a rendező, Margarita Mladenova.

A színpadot egy hideg, fém konyhabútor uralja, agyonfertőtlenítve, akár egy laboratórium vagy kórház. A tisztaság rémisztő. Az edényekben víz forr a piszok lemosásához. Az előtérben egy árokban folyik el a szennyvíz. A Sfumato ebben a szinte klinikai környezetben főzi ki az előadást. “