Egy hosszú utazás első állomása lesz - reméljük - a Bérháztörténetek 01. Mondhatnánk azt is - a frissen érettségizett tizennyolc éves mosolyával - hölgyeim és uraim! Köszöntjük Önöket első albérletünkben! Első albérletünkből most csak a nappalit mutatnánk meg - a többit szíveskedjenek sejteni. Enyhén szólva is steril tér ez a nappali - de bárhová leteríthető egy matrac. Az albérlet valósága közös valóságunk: egy előadásnyi sűrített mikroorganizmus-látlelet, ahol az organizmusok élete tarthat egy percig, de egy örökkévalóságig is. Egy színház dolgozói, egy bérház lakói, de szerencsés esetben egy metrószerelvény utasai is egész társadalmunk keresztmetszetét mutatják. Nehéz feladat elé állítjuk magunkat: színpadi térbe sűríteni egy, adott esetben már önmagában végtelen sűrűségű valóságot, egy bérház valóságát. Lakók és bérlők, vendégek, és lakásfoglalók, nézők és színészek találkoznak, vagy mennek el egymás mellett köszönés nélkül a Bérháztörténetek 01.-ben. A lakás mindenesetre zsúfolt lesz - el kell helyeznünk a húszfős Halastó kórust is. De hát mikor volt egy albérlet tágas?
Jöjjenek bátran - hiszen mindannyian bérlők vagyunk.