Stork Natasa fölkeresi a lakásán Zsótér tanár urat. Csokit meg pisztáciát hoz, és egy könyvet, melyben Pilinszky János beszélget Sheryl Suttonnal.

A lényeg az volt, hogy ha meghal valakid... hát az nem hal meg. Hanem átváltozol, az te leszel. Olyan könnyedséggel lehetett csinálni, hogy meghal, de azután is él, tehát nem felidézi, mint egy rossz flashback, temető, utána fiatal, gyönyörű nő, nem ilyen hülye visszaemlékezés, hanem megérti, hogy mi történhetett az apja és a nő közt... Nem tudom, ha mondjuk, én szerelmes lennék magával, és magával történik valami, erről nem tájékoztat, és az egy az egybe velem is megtörténik. Végigkínlódom, végigszenvedem. És a primadonna Bachot énekelt meg a Manon halálát, olyan teátrális operarészleteket, amiket nem lehet egy este egy énekesnő torkába adni. Ő meg elmondta azt a szöveget a Varázshegyből, hogy test-szerelem-halál, van egy ilyen hosszú levele a Hans Castorpnak, hogy szerelem meg halál ugyanaz, mondtam, hogy franciául tanulja meg.

- Miért franciául?

- Nem tudom.

- És soha nem dolgoztak utána?

- Azt az ajtót csapták rám, a katedrál üvegajtót, eltört az orrom, vérzett mindenem, de térjünk át a mi dolgunkra: maga nem hiszi, hogy én el tudnám mondani az életemet, ahogy Pilinszky ebben a könyvben, fedőszavakkal?”