A szecessziónak, a stílromantikának a mi irodalmunkban a legjellegzetesebb alakja Szomory Dezsõ (1869-1944), Györgyike, drága gyermek háromfelvonásos színmûve 1912-ben íródott, a magyar drámaírás virágkorának számító években.

    Szomory Dezsõ helyzet- és jellemkomikumban bõvelkedõ társadalmi szatírájának két olvasata is lehetséges. A vígjátéki olvasat szerint nem is olyan nehéz aprópénzre váltani az olyan nagy értékeket, mint a barátság, a hivatás, a pálya vagy a szerelem. Nem is olyan nehéz számító szülõnek és engedelmes gyermeknek lenni, hiszen életünket nem értékek, hanem az érdekek vezérlik. A mû mélyebb, filozófikus olvasata már arról szól, hogy mindez szükségszerû is: hiszen az ember  beletörõdõ, gyenge, megalkuvó lény, akinek a számára a kispolgári biztonság mindig fontosabb, mint az önmegvalósítás és így egyáltalán nem csoda, ha a jólét csábítása hamar szétzilálja a romantikus érzelmeket. Györgyike egy ígéretes színészi pálya helyett egy szerelem nélküli házasság boldogtalan, de biztonságos hétköznapjait választja.

    Vajon gyilkos-e avagy áldozat Györgyike ez a több értelemben is drága gyermek, aki nem a saját sorsának a hívására hallgat, hanem kiszolgálja családja feltörekvésre ösztönzõ vágyait? Mûvész-e Györgyike vagy csak tehetséges parvenü, és vajon mennyiben hibás azért, hogy nem tud ellenszegülni az önmagát folytonosan becsapó világ középszerûségének? Ugye, ismerõs ez a helyzet számunkra is? Az elõadás a színvonalas szórakoztatás mellett sok napjainknak