Az 1844-ben született „A helység kalapácsa” egyike a magyar irodalom legnagyobb nyelvi és stiláris teljesítményeinek. Petőfi hőskölteménynek nevezi, de valójában komikus eposz, sőt eposzparódia. A költő egy kocsmai verekedést úgy tár elénk, hogy minduntalan eszünkbe juttatja az eposzi gesztusokat, komikussá torzítva azokat. A mű nem csak nyelvezetében és szerkezetében parodizál, hanem a történetben megelevenedő

figurák cselekedeteivel is tükröt tart a mindenkori társadalmunknak: hiteles karikatúráját nyújtja az időtlen magyar civódásnak. Amennyiben az írott műben a szerző saját korának hőskölteményeit pellengérezi ki, a műfaj sajátos, cikornyás, dagályos stílusát, amely akkortájt nagyon elharapózott irodalmunkban – úgy a Béres László által létrehozott előadás korunk előadóművészetének visszáságaira mutat rá.