A tudományok fellendülése a szakdiszciplínák alagútjaiba kergette az embert. Minél többet gyarapodott tudása, annál inkább szem elől tévesztette a világ egészét és önmagát, s elmerült abban amit Heidegger, Husserl tanítványa, szép és szinte mágikus formulával „a lét feledésé”-nek nevezett.

Az ember, akit Descartes egykor „a természet urává és birtokosá”-vá emelt, játékszerévé lett azoknak az erőknek (a technika, a politika, a történelem erőinek), amelyek meghaladják, túlcsapnak, uralkodnak rajta. Ezeknek az erőknek a szemében az ember konkrét létének, „életvilágá”-nak (die Lebenswelt) immár semmi értelme, semmi értéke sincs: eleve elenyészik, feledésbe merül.

- Milan Kundera



Kissé megfélemlített az a randa, ugató kiskutya, amelyik megorrolt rám, amiért bemegyek a házába.

Amikor hátat fordítottam neki, hallottam, hogy ott lohol a nyomomban.

Megfenyegettem az ujjammal, és alaposan lehordtam, mire az oldalára dőlt és azt vínnyogta: „Meg fogsz büntetni? „Piszkosul” – feleltem.

Bepisilt félelmében.

- Graham Greene



A lidércek a városban vannak, őrizkedjetek tőlük, azt üzeni a láp asszonya.

- Hans Christian Anderse