„A Vígszínház egyik legforróbb és legszebb estéje volt a mai. Barta Lajos darabja ünneplő tapsok közepette érkezett. A közönség minden felvonás után nagyon sokszor a rivaldára szólította az írót, sikere oly rendkívül forró és egyöntetű volt. Lelkesen feléje tartott, magasra emelt tenyerekkel tapsoltak neki, mint annak szokás, aki magasba megy."

Pontosan 100 évvel ezelőtt írta le ezeket a sorokat Kosztolányi Dezső, és a Szerelem százéves története őt igazolta. Barta Lajos tragikomédiája igazi sikerdarab, színházaink gyakorta emelik le a polcról a művet, amikor színészeiknek pompás szerepeket, nézőiknek egyszerre fájdalmas és mulatságos mesét kínálnak. Ez a magyar kisvárosba költöztetett groteszk Három nővér a Szalkay család három lányának örök várakozásáról, olyan-amilyen vőlegényekért folytatott, szomorúan szánalmas versengéséről szól. A lányok fehér lovon közlekedő, fátyolos tekintetű költőkről és délceg katonákról álmodnak, és tíz körömmel kapaszkodnak a küszöbön toporgó, szürke-szerencsétlen hivatalnokba, hogy aztán az álmok palotájából a földszintes valóságba költözzenek.