Házunk udvarára, lakógyűlésre érkezünk. Az egyetlen napirendi pont: a házat ellepő csótányok kiirtása. Úgy tűnik, nem mindennapi problémával állunk szemben, ugyanis a kártevők megállíthatatlanul szaporodnak otthonainkban. A jelenség okát mindenki tudni véli, a megoldást annál kevesebben.

Az ablakok mögött, az erkélyeken és a házfalakon megjelenő részletekből, valamint a szereplők egymásnak ellentmondó emlék-mozaikjaiból áll majd össze a nézőnek, azaz a lakóközösségnek, hogy vajon mi vagy ki okozhatta ezt a súlyos problémát. Nincs könnyű dolgunk: a látszat mindig álvalóság, az emlékek csalnak, a mesélők pedig manipulálnak. Mindenki tud valamit, amit a többiek nem. Mindenki szemtanúvá, kukkolóvá válik. Az események észrevétlenül durvulnak el. A beavatkozás pedig lehetetlen – vagy mégsem?

Illékony játék a néző biztosnak hitt pozíciójával. Zenés, vizuális alapú színházi előadás, amelyben közösen keressük a választ: hol az igazság a kollektív bűnösség és a felelősség teljes elhárítása között?

Boross Martin, a rendező ajánlója:

„A STEREO Akt előadásai nagyon különbözőek, gyakran dolgozom új emberekkel, de arra még nem volt példa, hogy egy teljes, már összeszokott társulattal legyen dolgom. Ez különösen izgalmas számomra. Emellett a nyitottságuk, dinamizmusuk, munkatempójuk és az állandó fejlődésre való igényük által nagyon sokféle tapasztalattal bírnak, sokféle dolgot, sokféle módszerrel hoztak már létre, ezért úgy érzem, jó lesz a közös munka és én is sokat tanulhatok majd tőlük.

Az első felvetésem az volt, hogy csináljunk a nézőkből kukkolókat, a Jurányira pedig tekintsünk úgy, mint egy lakóházra, amelynek az udvaráról távcsővel szemléljük az ablakok mögött zajló eseményeket. Később a kreatív csapattal továbbfejlesztettük az alapszituációt, ami szerint egy lakógyűlésen veszünk részt, és a szomszédság egy csótányinvázió ellen próbál küzdeni. A megoldás helyett azonban felelősöket keresnek. Arra használják az alkalmat, hogy félelmeiket, gyanakvásukat, nem tetszésüket, bűntudatukat rávetítsék egymásra. Ezt annyira meggyőzően csinálják, hogy már-már el lehet hinni, hogy az emberi gonoszság miatt szaporodnak a csótányok.

A darab egy lakóközösségen keresztül próbál rámutatni egy társadalmi jelenségre. Egy olyan problémát mutatunk fel, amiben azt látjuk, hogy egy minden nap együtt élő közösség hogyan kezeli a problémáit. Kiderül, hogy egy ilyen közösség általában nem tud szembenézni a felelősségével, cselekvőképtelen.

Célunk, hogy a nyári előadássorozat után valamilyen formában később is felforgassuk a Jurányit, de szeretnénk más, akár külföldi helyszínre is adaptálhatóvá tenni a produkciót.”