Mulatságos, megható, elgondolkodtató „szellemidézésre” invitáljuk mindazokat, akik szeretik a színházat, az irodalmat, a humort, az életet.

Karinthy Ferencet, Cinit idézzük meg, a drámaírót, a tréfamestert, a játszótársat, az élet szerelmesét, akivel pályánk sokszorosan összefonódott.

Színdarabok, filmek, tévéjátékok, mókák, ugratások, éjszakába nyúló beszélgetések kötöttek össze minket.

Barátság!

Tőle tanultuk meg a játék varázsát. Tőle kaptuk a játék gyógyító erejét, ami néha, reménytelennek tűnő helyzeteken is átsegít. Néha! Hogy is mondja a Gellérthegyi álmok fiúja: „… Úgy kell tenni, mintha élnénk. Mozgatni, járatni, tornáztatni az agyat: játszani.

Ha abbahagyjuk, azzal már föl is adtuk… Mondd meg, mit akarsz játszani?”