„Mintha pásztortűz ég... ” – fújja kívülről gyerek és felnőtt a Toldi kezdősorait. A Toldi velünk van, talán túlságosan is. Iskolai tananyag. De igazán értjük-e, tudjuk-e, miről szól, milyen drámai konfliktus bontakozik ki a műben? Milyen erkölcsi dilemma hatja át? Mitől is lett oly népszerű a maga korában, hogy Arany pályadíját a bizottság kétszeresére emelte, s Petőfi a Toldi írójának egyenesen a lelkét küldi el, s miért szerethetjük a mai napig? Persze a népi hős megjelenése is szerepet játszott a hajdani sikerben, de a fő érdem a felvetett kérdés fontosságában rejlett és rejlik: az elűzött kisebb fiú történetében a valódi érték győzedelmeskedik-e, vagy a hamis nagyság marad uralmon? És ott van az identitás, az induló életek kérdése is: ki vagyok én, passzív szolga vagy aktív egyéniség, talán harcos hős? S további fontos probléma a karriervágy, a „többre vagyok képes” törekvése.

A különleges színpadi látványvilág és a kitűnő zene – amelyet a Ghymes együttes vezetője, Szarka Gyula szerzett – hozzásegítik a nézőket ahhoz, hogy még inkább magukénak érezzék Toldi történetét.