A két világháború között egy ország adta át magát önfeledten a gombamód szaporodó mozikban játszott andalító szerelmi történeteknek. Pillanatok alatt sztárok születtek: az újonnan feltűnt filmcsillagok milliós rajongótáborral dicsekedhettek.

A Mozgófénykép hősei a kor moziszínészeinek nevét viselik, ki-ki azt, aki egy korabeli filmben játszotta volna. A fordulatok is ismerősek: ifjú, ám sértődékeny szerelmesek, rosszlány jó szívvel, egy régi de soha nem múló szerelmi háromszög a sármőr, a díva és a gazdag gyáros között.

Nényei Pál darabjában a harmincas-negyvenes évek édes-bús filmjeinek atmoszférája jelenik meg: a nyúlszőrkalapok, vikszoló szobalányok, dinsztelt őzgerincek, az egymást csaló sármőrök és dizőzök világa. A békés-boldog zsivajban alig hallatszanak a Horthy-korszak nyomasztó akkordjai.

Egy filmvégjáték korabelinek tűnő slágerekkel, melyek zenéjét Dinyés Dániel, szövegét Hajós András írta.