„A rászorultság fogalma, a rászorulók körének meghatározása a közösség által elismert szükséglet-minimumokhoz kapcsolódó változó értékválasztások eredménye." (Részlet egy tanulmányból)

Válságok korát éljük. Rétegek szakadnak el és távolodnak egyre messzebb egymástól. Nem csupán a társadalomban, hanem bennünk magunkban is. A válság - az identitás válsága.

Mindannyian rászorultak vagyunk. Igényeink és szükségleteink vannak, vágyaink és szokásaink melyek meg is határoznak bennünket. Amíg részesülünk a lelki vagy anyagi javakból, ez a függőség talán fel sem tűnik számunkra. Szabadnak és függetlennek tartjuk magunkat. Független személynek. Független színháznak. Amikor azonban kiesünk a biztonságos zónából, amikor eltűnik körülöttünk a megszokott védőháló, sebezhetővé válunk. Ezt azonban nem szívesen valljuk be, mert szeretünk mások és a magunk szemében is erősnek és sikeresnek látszani.

Különösen izgalmas probléma ez a huszonéves fiatalok körében, amikor először szembesülnek a felnőtté válás társadalmi felelősségével és következményeivel. A család és az iskola falai közül kilépnek az élet "farkastörvényei" közé. Az előadásban Formanek Csaba rendező 4 álláskereső fiatallal és a játékba hívott közönséggel közösen nyitja ki ezt kérdéskört, hogy személyes, belső világainktól, a kisebb és nagyobb közegeinken keresztül a szélesebb, társadalmi beágyazottságig az átjárhatóság és a rászorultság témakörét vizsgálhassuk.

Az epizodikus szerkezetű darab a színház és a performansz határain lépkedve, a "hagyományos" színészi alakítást és karakterformálást radikálisan mellőzve keresi a választ arra, lehetséges-e a mai Magyarországon korrumpálódás nélkül felnőni. Fel kell-e adni ifjúkori vágyainkat az érvényesülés érdekében? Le kell-e mondanunk a sikerről, ha önmagunkhoz hűek akarunk maradni? Hol találunk mindehhez magunkban vagy a környezetünkben éltető forrásokat?

Lázadás vagy beletörődés? Küzdelem vagy elfogadás? Belső értékek vagy társadalmi megfelelés?

Szükségünk van egymásra, szükségünk van önmagunkra. Rá vagyunk szorulva a társainkra, a jól-rosszul működő rendszereinkre, ahogy ők is ránk. Mi mást tehetünk, mint hogy megpróbálunk átjárást biztosítani - széthulló identitás-darabkáink, messze sodródó világaink között. Átjárást a színpad és a nézőtér között. Akár a színház lebontása árán is.

A Rászorultak a 13 éve működő Radikális Szabadidő Színház utolsó darabja. Egy korszak zárása, amolyan összegzés, látlelet, vagy ha tetszik: felszámolás, színházi öngyilkosság, hattyúdal.