1875-ben Csajkovszkij felkérést kapott egy balettzene elkészítésére Vlagyimir Petrovics Begicsevtől, a moszkvai Cári Színház igazgatójától, aki a balett szövegkönyvének egyik írójaként is szerepelt. A hattyúk tava volt tehát a komponista első balettzenéje. Lírai és mégis drámai zenét komponált, amelyben a jó és a rossz küzdelme éppúgy megjelent, mint a visszatérő zenei motívum alkalmazása a főszereplő jellemzésére. 1876 áprilisára a kompozíció elkészült.

A hattyúk tava című balett születését két tánctörténeti dátum jelzi. Az első bemutató 1877-ben Moszkvában volt; Julius (Wentzel) Reisinger koreográfiája egyes források szerint megbukott a Bolsoj Színházban, tény azonban, hogy a darab hét évig színpadon volt Moszkvában.

A második immáron sikeres szentpétervári bemutatót megelőzte még egy moszkvai kísérlet 1880-ban. Ennek a változatnak az érdekessége, hogy Siegfried herceg szerepét a magyar származású Békefi Alfréd táncolta, aki főként karaktertáncosként dolgozott ebben az időben a cári színházak szolgálatában.

Az a színpadra állítás, amely sikert, sőt halhatatlanságot hozott az elvarázsolt hattyúlányok történetének, 1895. január 27-én zajlott le a szentpétervári Mariinszkij Színházban. A koreográfiát Marius Petipa (1818-1910) és Lev Ivanov (1834-1901) közösen készítette. Az 1895-ös változatban Csajkovszkij muzsikáját a koreográfusok saját elképzeléseikhez igazították.

A 19. század második felében született Petipa-koreográfiákat, így A hattyúk tavát is születésekor még nem rögzítették. Az élő hagyomány gondoskodott arról, hogy a művek megmaradjanak a repertoárban. Táncos generációk „lábról-lábra” adták tovább a lépéseket, amelyet az a tény is nagyban segített, hogy a darabok szinte folyamatosan műsoron voltak. Pedig Vlagyimir Ivanovics Sztyepanov (1866-1896) a szentpétervári Cári Színház táncosa 1892-ben kidolgozott egy lejegyző rendszert, amellyel sikerülhetett a koreográfiákat leírni. Petipa azonban nem lelkesedett azért, hogy műveit ilyen módón rögzítsék. Később azután Nyikolaj Szergejev (1876-1951) táncos és koreográfus ezzel a rendszerrel mégis rögzítette a fontosabb Petipa-darabokat. A 21 általa lejegyzett balettet tartalmazó kollekció az 1917-es forradalom után nyugatra került. 1969 óta ez a gyűjteményt a Harvard Egyetem Könyvtárának Színházi Gyűjteményében őrzik.



Rudi van Dantzig „Hattyúja”

Rudi van Dantzig (1933-2012), holland táncos és koreográfus különleges és meghatározó alakja volt a 20. századi holland táncművészetnek. Van Dantzig 1955-ben alkotta első táncdarabját (Night Island, Debussy zenéjére), amelyet azután még legalább 50 alkotás követett.

Van Dantzig saját bevallása szerint a modern és a klasszikus balett között egyensúlyozva építette fel koreográfusi életművét. Gyakran alkotott újra korábbi klasszikusokat, amelyek megtartását fontosnak gondolta a nemzeti társulat számára. Főleg úgy, hogy a klasszikus nyelvezettel fejezze ki a modern ember szorongásait, menekülését a boldogság és az álmok világából. Ilyen volt a Rómeó és Júlia, vagy az 1988-ban színpadra állított A hattyúk tava.

Utóbbival egy olyan verziót akart a színpadra állítani, amely a 20. századi közönséghez szól, mégpedig a klasszikus balett nyelvén. Munkatársa Toer van Shayk (1936- ): holland táncos, koreográfus, vizuális művész, aki díszleteket és jelmezeket is tervez. 1959-ben azonban ott hagyta a táncos pályafutását, hogy a hágai Képzőművészeti Akadémián festészetet és szobrászatot tanuljon. 1966-tól az amszterdami Holland Nemzeti Balett szólistája és szcenográfusa, 1971-től koreográfusa. Szcenikusként is mindig különlegeset alkotott, akár saját műveiben, akár van Dantziggal együttműködve. Van Dantzig halála után pedig a művészi örökség továbbéltetésében is részt vesz.