Az a bizonyos chicagói kiállítás

Stravinsky 1947-ben látta Hogarth képsorozatait a Chicagói Művészeti Intézetben – többek közt az A Rake’s Progress-t is. A zeneszerző már Amerikába költözése óta tervezte, hogy operát írjon, és Chicagóban végre rátalált a témára.

Ha bizonyíték kell arra, hogy a szex-ital-rock’n’roll típusú életvitel nem XX. századi találmány, elég csak egy pillantást vetnünk William Hogarth (1697-1764) képeire. Az angol festő tükröt kívánt tartani a feslett Britanniának: festményei és nyomatai a XVIII. századi London bűneit mint afféle képes színházi játék ábrázolja, ami a korban teljességgel újszerű volt. Az első e témában készült képsorozata az A Harlot’s Progress (Egy szajha újta, 1730) volt, amely hihetetlen népszerűségre tett szert. Ezt követte az A Rake’s Progress (Egy kéjenc útja, 1733) c. sorozat.

A nyolc festmény Tom Rakewell történetét meséli el; a szereplő vezetékneve (rake) az angolban egy régies kifejezés az erkölcstelen, léha életet élő tehetős férfire. Tom neve tehát szándékosan általánosított: szinte bárkivel behelyettesíthető lehetett volna a XVIII. századi Britanniában.

A sorozat főként az eredeti Hogarth-festmények alapján készült nyomatok révén ismert, melyeket a festő maga készített 1735-től. Az eredetik a londoni Sir John Soane’s Múzeumban találhatók.

1. Az örökös

Tom Rakewell nagy vagyont örököl fukar apja halálát követően. A férfit apja házában látjuk: egy szolgálólányt, Sarah Youngot akarja kifizetni, akit korábban elcsábított, s akinek házasságot ígért.

2. A fogadás

A második jelenetben Tomot látjuk új palotájában, ahol reggel fogadást tart divatos

úr módjára.

3. Az orgia

Tom hajnalban részegen élvezi a londoni Covent Garden Rose Tavernjében a szajhák figyelmét.

4. A letartóztatás

Tom elprédálta vagyonát, és éppenhogy elkerüli, hogy letartóztassák, miközben a St. James Palace-be igyekszik egy mulatságra. Tom megmentője nem más, mint Sarah Young, aki mostanra kalaposnő lett, és Tom óvadékát csekély fizetéséből fizeti ki.

5. Az esküvő

Bár Tom elszegényedett, nem képes lemondani a fényűző életről, ezért úgy dönt, hogy elvesz egy gazdag öregasszonyt. A kézfogón egyértelműen jobban érdekli a csinos, fiatal cseléd, mint félszemű menyasszonya. A háttérben Sarah Youngot látjuk anyjával, akiknek útjukat állják a templom kapujában.

6. A játékbarlang

Tomot látjuk, ezúttal paróka nélkül, amint átkozza a sorsot: másodszorra is eljátszotta a vagyonát.

7. A börtön

Tom immár a híres londoni adósok börtönének, a Fleetnek lakója. Felesége szidja, amiért elherdálta vagyonát. Sarah Young, aki gyermekét is elhozza a látogatásra, elájul a szörnyű látványtól.

8. A tébolyda

Az utolsó képen Tom a Bethlam Kórházban, más nevén: Bedlamben van – megőrült. Akár az igazi Bedlam, Hogarth tébolydája is nyitva áll a közönség számára. Két divatos hölgy nézegeti szegény szenvedő bolondokat, akárha a városban gyönyörködnének. Az örökkön hűséges Sarah Young sírva üldögél Tom mellett.

Zöldy Z Gergely látványtervező:

„Sok gondolatot elmorzsoltunk a rendezővel, mire megtaláltuk a történet megfelelő képiségét. A kihívás az volt, hogy a darab didaktikusságát ne fokozzuk, hiszen tanmese mivolta anélkül is domináns, hogy illusztrálnánk. Olyan közeget kerestünk, amiben Tom kálváriája a megírt módon történhet meg, mégis úgy általánosít, hogy napjainkat idézi. Olyan vizuális evidenciákból építkeztünk, amik hétköznapi kötődéseink révén közel hozzák ezt a „bármelyikünk” történetét. Úgy gondolom, hogy egy örök kérdéseket boncolgató történet úgy lehet eleven a színpadon, ha közel hozzuk a mához.

Ezen kívül még egy szempontunk volt: a történet rendre filozófiai mélységű kérdésekbe botlik, amik az egyes stációk konfliktusaiban bújnak meg. Ezek a cselekményhez hasonlóan „az élet nagy dolgait" igyekeznek felölelni, viszont nem rajzolódnak ki világosan. A színpadkép szándékaink szerint segít majd ebben. A díszlet központi eleme egy hatalmas katalógus, ami a benne és körülötte megjelenő helyszíneket képes abban az értelmezési tartományban definiálni, amit a történet elsődleges rétegei alatt sejthető filozófiai aspektusok megkívánnak. Tele lesz izgatott párokkal, éljenző emberekkel, a szakállas nő kincsével, élőkkel és halottakkal – mindannyiunkkal.”

 

"Tétlen kéznek, szívnek és elmének az Ördög ad munkát; drága uram, szép asszonyom, munkát Önnek - és Önnek."

I. felvonás

Trulove kertje. Vidéki idill. Május.

Tom Rakewell és kedvese, Anne ülnek aszerelmes tavaszban. Trulove nem nézi jó szemmel, hogy leendő veje mihaszna ember. Állást tudna szerezni Tomnak a városban, de a fiatalember kitér az ajánlat elől: nincs ínyére, hogy rabszolgamód mások malmára hajtsa a vizet. Tom az eleve elrendeltetésben hisz, s a Szerencsére bízza magát. „Bár volna pénzem.”– mondja.

Ebben a pillanatban megjelenik egy alak. TomRakewellt keresi, hogy tudtára adja: ismeretlen bácsikája elhalálozott és hatalmas vagyonát őrá hagyta. A furcsa alak, Nick Shadow, ki eddig a dúsgazdag nagybácsi alkalmazásában állt, most Tomnak ajánlja szolgálatait, mondván: a fizetséget majd egy év és egy nap múlva rendezik. Shadow sürgeti új gazdáját, hogy mihamarabb induljanak Londonba elintézni a hagyatéki ügyeket. A boldog Anne és Trulove is erre biztatja a férfit. Tom megígéri nekik: amint a dolgok rendeződnek, értük küldet.

„A kéjenc útja kezdetét veszi.”

London. Liba mama bordélya. Kurvák éshuligánok.

Shadow büszkén mutatja be, miféle tanokatsikerült elültetnie gazdája fejében a gyönyörök s a szépség hajszolásáról, s az egyetlen emberi kötelességről: a Természet követéséről. Tom csak egy kérdésnél akad el: „Mi a szerelem?” Anne-re gondol, s mikor a kakukkosóra elüti az egyet,menekülni próbál. Shadow jeladására azonban az óra visszaáll tizenkettőre. Tom szomorú dalban kéri a Szerelmet, kit elárult könnyed vágyakért: ne hagyja el őt. A kurvák megigézve hallgatják a bánatos férfit, de Liba mama félrelöki őket: kézen fogja Tomot, és az idősebb jogán ágyába viszi.

„Lanterloo, lanterloo.”

Trulove kertje. Őszi éj. Telihold.

Nincs hír Tomról. Anne érzi, hogy szerelméneksegítségre van szüksége. Úgy határoz: Londonba szökik.

„Örökké szeret a szív.”

II. felvonás

Tom nappalija. London.

Tom kiábrándult. Elege van a nagyvárosból, aszemfényvesztésből, az értéktelen örömökből. „Bár boldog lennék.” – mondja.

Shadow Tom figyelmébe ajánlja a Török Babát, ahíres szakállas nőt. Azt mondja, egy módja van a boldogságnak: ha az ember lemond a Szenvedélyről s a Rációról. Épp ezért azt javasolja gazdájának, hogy vegye feleségül a Török Babát. Tom nevetve beleegyezik.

„Az oltárhoz!”

Tom háza előtt. Ősz.

Anne megérkezett. Szolgák csomagokat hordanakTom házába. Végül megérkezik maga a férfi; Anne odasiet hozzá. A férfi méltatlannak tartja magát a lány szerelmére, és kéri őt, menjen haza. A Török Baba türelmetlenül hívja férjét. Anne rádöbben, hogy Tom megnősült; elkeseredve távozik. A nép megbabonázva csodálja a Török Babát, amint Tom házába bevonul.

„Itt van a Török Baba!”

Tom nappalija. Tele Baba kacatjaival.

Baba kedves tárgyairól, emlékeiről csacsog.Tom rosszkedvűen hallgatja; nem bírja elviselni felesége közeledését – végül ellöki őt magáról. Baba fájdalmában haragra gerjed, és Tom szemére veti: tudja, hogy azt a másik lányt szereti, de sosem lesznek egymáséi. Tom elhallgattatja Babát, és aludni tér.

Nick lép be egy masinával, ami egy trükknekköszönhetően a követ kenyérré változtatja. Tom Álmában megszólal: „Bár igazlenne.” Nem sokkal később felébred, és meglepve ismer rá a gépre: iméntiálmában ő maga találta fel a szerkezetet, amelynek köszönhetően megszűnt a szükség, és Édenné változott a Föld. Tom abban reménykedik, ezzel a jócselekedettel kiérdemelheti Anne bocsánatát. Shadow meggyőzi gazdáját, hogy a gép sokszorosításához befektetőket keressenek.

„Nincs az a csodás hazugság, amit le ne lehetnenyomni az ember torkán.”

III. felvonás

Tom porlepte nappalija. Árverés. Tavasz.

Tom Rakewell tönkrement, adósságba verte magátés eltűnt. Anne érkezik: szerelmét keresi, kinek házában árverést rendeznek: eladásra bocsátják többek közt Baba tárgyait, és végül magát a szakállas asszonyt is. Kintről Tom és Shadow gúnyolódásáthallani: „Vén feleség eladó!” Baba tudtára adja Anne-nek, hogy Tom még mindigszereti a lányt, s talán még nem késő a férfit megmenteni. A szakállas asszony búcsúzik. Anne Tom keresésére indul.

„Igyekezz, hogy legyen időd megmenteni.”

Csillagtalan éj. Temető. Éjfél előtt.

Egy év és egy nap telt el Tom és Shadowtalálkozása óta. Eljött a fizetség ideje. Shadow azonban nem Tom pénzét kéri, hanem a lelkét, életét. Shadow váratlanul ismét megállítja az időt, és „nagyvonalúan” egy kártypartit ajánl Tomnak. Kiemel a pakliból három kártyalapot, s ha Tom eltalálja, melyek azok – megmenekül. Tom nyeri a játékot, akit Shadow gyűlöletében megátkoz:

„Mostantól légy tébolyodott!”

Bedlam, a tébolyda.

„Bankár, koldus, kurva és bölcs együtt ül asötétben.” Tom a szerelmes Adonisznak képzeli magát, ki párja, a szépségesVénusz látogatását várja. Anne meg is érkezik apja kíséretében. „Adonisz” megbánja bűnét „Vénusznak”: „Egy bolond álomban, egy komor labirintusbanárnyakra vadásztam, megvetve a Te igaz szerelmed. Bocsáss meg!” Anne elcsitítjaa kimerült Tomot, és altatódalára az őrültek mind megnyugodnak. Trulove könnyes szemmel viszi haza leányát. Mire Tom felébred, Vénusznak nyoma veszett. Adonisz szíve megszakad: Tom holtan hanyatlik vissza fekhelyére.

„Kedvesem, a mese itt véget ér.”

Epilógus,

melyben a tanulság levonatik:

„Tétlen kéznek, szívnek és észnek az Ördögtalál munkát;

munkát, drága uram, szép hölgyem, Önnek – ésÖnnek.”