Az előadás hiperrealistán közelíti meg a köznapiságok valóságait: az átlagember és a vágyai közti határvidékeket, valamint az általános és az egyedi nézőpont közöttit. Azt a hidat keresi, amely a generált valóság és a saját, egyéni tudat között ível át, mint egy sorompó, amely mellett a bakter egész nap csak ül és vár s napjában kétszer letekeri. Utazik, mialatt elrobognak mellette a vonatok, de csak az álomképeiben, a két végtelenbe futó sínpáron, vágyai soha össze nem érő paralleljén.

Az előadás hiperrealistán közelíti meg a köznapiságok valóságait: az átlagember és a vágyai közti határvidékeket, valamint az általános és az egyedi nézőpont közöttit. Azt a hidat keresi, amely a generált valóság és a saját, egyéni tudat között ível át, mint egy sorompó, amely mellett a bakter egész nap csak ül és vár s napjában kétszer letekeri. Utazik, mialatt elrobognak mellette a vonatok, de csak az álomképeiben, a két végtelenbe futó sínpáron, vágyai soha össze nem érő paralleljén.

A valóság lehetne álom is, de a bakter nem ébred fel, saját valósága elúszik, elfolyik mellette
az ábránd ködfelhőjében, párhuzamos realitásokban lélegzik, és nem lélegzik valójában, mert a sínek nem találkoznak soha, csak futnak, futnak egymás mellett, anélkül hogy észrevennék a másikat.

Jób Könyve

Az Úr erre azt mondta a sátánnak: "Nos, kezedbe adom mindenét, amije van. Csak rá magára nem szabad rátenned a kezed." Erre a sátán eltávozott az Úr színe elől.”(Jób1.7-1.13)
A barátok boldogan éltek, de amióta a tévé a legjobb barátjuk, semmire sem képesek, csak a távkapcsolóért folytatott harcra. Értékek nélküli világ: felszínes és semmitmondó. Drága csere ez, és olcsón adott élet.