Színházak
Nemzeti Színház
Witold GombrowiczOperett
- Fior mesterTrill Zsolt
- Himaláj hercegIncze József m.v.
- Himaláj hercegnéBánsági Ildikó
- Charme grófSzatory Dávid
- Firulet báróFarkas Dénes
- AlbertinkaHasenfratz Júlia e.h.
- Albertinka mamájaSzabados Zsuzsa m.v.
- Albertinka papájaReviczky Gábor
- Csirkefogó I.Mátyássy Bence
- Csirkefogó II.Bordás Roland e.h.
- PlébánosVarga József
- ElnökBakos Kiss Gábor
- MárkízSzűcs Nelli
- TábornokMészáros Tibor
- ProfesszorSchnell Ádám
- Hufnágel grófFehér Tibor
- Wladislaw lakájHorváth Lajos Ottó
- StanyslawlövészKovács András e.h.
- A tábornok szolgájaStefánszky István e.h.
- A plébános házvezetőnőjeBarta Ágnes e.h.
- LakájFülöp Tamás e.h.Krausz Gergő e.h.Kránicz Richárd e.h.
- TáncosFehér LauraGajárszki MártonGera AnitaMaday Tímea KingaPozsonyi ÁgnesSebestyén TímeaSzotkó GeorginaTonhaizer TündeBárány PéterBot ÁdámDénes ZsoltFekete CsabaHorváth ÁdámSzilágyi Krisztián
- rendezőAndrzej Bubień
- díszlettervezőAnita Magda Bojarska
- jelmeztervezőAnita Magda Bojarska
- dramaturgVerebes Ernő
- zenePiotr Salaber
- koreográfusKatona Gábor
- korrepetitorKomlósi Zsuzsa
- súgóGróf Kati
- ügyelőKabai MártaGéczy István
- rendezőasszisztensHerpai Rita
„Az operett monumentális idiotizmusa, párosítva a történelem monumentális pátoszával.”
Egy igaz operett – zenével, tánccal, ahogyan az dukál. Pontosabban – hogy félreértés ne essék – az operett paródiája. Egy igazi közép-kelet-európai abszurd. Himaláj hercegék kastélyukba várják Fior mestert, a divatdiktátort, hogy alkossa újjá a női és a férfi sziluetteket. Charme gróf és Firulet báró a hódításaik számával versenyeznek. Hufnagel, az elcsapott szolgáló forradalmat szít a lakájok segítségével az üresfejű arisztokraták estélyén…
„Az operett monumentális idiotizmusa, mely a történelem monumentális pátoszával párosul, az operettmaszk, mely mögött az emberiség nevetséges, fájdalomtól eltorzult arca vérzik – ez lenne talán az Operett legjobb megvalósulása színpadon” – írta utolsó drámai alkotásáról, az Operettről a szerző. Witold Gombrowicz (1904–1969) a lengyel irodalom fenegyereke volt már a két világháború között. A második világégés előtt Argentínába utazott, a hatvanas évektől Franciaországban élt, hazájába nem tért vissza. agyarországon is ismertek legjelentősebb színdarabjai, az Esküvő és az Yvonne, burgundi hercegnő.
„Az Operettben összedőlnek a formák, mert már a saját súlyukat sem bírják el. A helyüket törve-zúzva elfoglaló modern, agresszív divatok – a nácizmus és a sztálinizmus – mindent elpusztítanak, olyannyira, hogy végül már csak egyetlen olyan forma marad – a meztelen, fiatal női testé –, melyhez, minthogy nem divat szülte, még fűződhet valamiféle új fejlődés reménye. Gombrowicz a divat és a konvenció beteges tüneteit egyértelműen a férfivilág számlájára írja. A lány vetkőzni szeretne, de udvarlói egyre csak öltöztetnék...” – írta a darabról a verseket fordító Eörsi István.
„Senki se hinné, mennyi erőfeszítést emésztett fel e badarság drámai felépítése. Elrejteni bizonyos szenvedélyt, bizonyos drámát, bizonyos pátoszt az operettben, nem bolygatva meg annak ostobaságát...” – fogalmazott a munkáról Gombrowicz. A történelem „operettjének” színjátékában az erőszak fölfalja önmagát, s az erőszak haláli játékába belefáradt emberi lélek mélyén megszületik az erőszakmentesség utáni vágy…Gombrowicz és az ő világhírű operett-abszurdja – úgy tűnik máig aktuális.
2014. 09. 05. Előbemutató: 2014. május 16.