Különleges, varázslatos színházi este készül a magyar színház élő legendájával, Törőcsik Marival, aki 80. születésnapját 2015 novemberében a színpadon ünnepli majd. Művészi pályájának egyik legfontosabb rendezője, az orosz színház kiemelkedő alkotója, Anatolij Vasziljev egy gazdag és fordulatos élet összegzését viszi színpadra a világhírű amerikai író, Ernest Hemingway életművének egyik csúcsát jelentő kisregény, az 1954-ben irodalmi Nobel-díjat kapott Az öreg halász és a tenger nyomán. A Hemingway főhősének, Santiagónak, akit valaha El Campeónnak, azaz Bajnoknak hívtak, „ég és tenger közt, valahol a Golf-áram mentén most már csak öregember a neve…” – írja Sükösd Mihály a műről szóló esszéjében. „Nyolcvannégy napon át nem sikerült halat fognia, aztán nekivág nyolcvanötödször is. Messze kint a vízen óriás marlin akad a horgára; három nap és három éjszaka csatázik az öreg, amíg sikerül legyőznie. A halat aztán felfalják a cápák, s az öreg haza vontatja az óriás csontvázat.” Bár Hemingway azt írta műve kapcsán, hogy „igazi öregembert akartam teremteni, igazi fiút, igazi tengert, igazi halakat és igazi cápákat”, de azt is hozzáfűzte: „ha elég jól és híven írtam meg őket, sok mindent jelenthetnek.” Így lesz a cselekmény, az öregember harca a természettel egyenértékű és elválaszthatatlan a történések mögötti szimbólumokkal, az életművet végigkísérő, de egyedül itt hiánytalanul kiteljesedő gondolattal: „Az ember nem arra született, hogy legyőzzék – az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet soha.”

Anatolij Vasziljev rendezésében és az általa tervezett teátrális térben Törőcsik Mari személyes, mégis korszakokat és földrészeket, örömöket és tragédiákat felölelő monológot ad elő, amelyben a tenger, a küzdés, a túlélés és az akarat mind egy nagyformátumú művészsors metaforáivá válnak. Hemingway szövege – Ottlik Géza kiváló fordításában – összefonódik a 20. század egyik legjelentősebb magyar színésznőjének visszaemlékezéseivel, így a nézők számára is átélhetővé, átérezhetővé válik a színházi lét tengerét végigküzdő főhős letisztult gondolkodása: „Ne töprengj, öreg – mondta fennhangon. – Vitorlázz tovább hazafelé, és nézz szembe a dolgokkal, ha rákerül a sor.”

Anatolij Vasziljev, a misztériumok mestere olyan nagyszínpadi látomásba illeszti Törőcsik Mari megrendítően szép, humorral is fűszerezett lírai önvallomását, amely méltó ajándék lesz a közönségnek a Nemzet Színésznőjének 80. születésnapján, 2015. november 23-án.

Kozma András

***

Alkotó barátság

Törőcsik Mari és Anatolij Vasziljev barátsága és munkakapcsolata több mint 20 évre tekint vissza. Először 1994-ben, az akkori Művész (jelenleg Thália) Színházban dolgoztak együtt, ahol Vasziljev A nagybácsi álma című előadást rendezte Dosztojevszkij azonos című darabja alapján. Ezzel kezdődött az előadás főszerepét játszó magyar színésznő és az orosz rendező művészi egymásratalálása.Két hónappal később Vasziljev meghívta Törőcsik Marit saját színházába, a moszkvai Drámai Művészet Iskolájába, ahol A nagybácsi álma alapján egy különleges, három hónapon át tartó orosz-magyar nyelvű munkafolyamat zajlott. A három elsöprő sikerű nyilvános bemutatóval végződő próbaidőszakot Törőcsik Mari szakmai élete egyik legnagyobb ajándékának, „áldott, arisztokratikus kalandnak” nevezte.

Ezt követően a Szolnoki Szigligeti Színházban találkoztak 1998-ban, Osztrovszkij Ártatlan bűnösök című darabjának színpadra állítása során. Bár az új Nemzeti Színházban 2002-re tervezett Lear király Törőcsik Mari főszereplésével nem valósulhatott meg, de 2008-ban újra lehetővé vált a két nagyformátumú művész együttműködése a kaposvári Csiky Gergely Színházban. Törőcsik Mari súlyos betegsége és kómája után először Anatolij Vasziljev rendezésében, Marguerite Duras Naphosszat a fákon főszereplőjeként tért vissza a színpadra, óriási sikert aratva. Baráti és alkotói kapcsolatukról, közös munkáikról két portréfilm is készült, az egyik 1995-ben, Maár Gyula rendezésében Törőcsik Mari Moszkvában címmel, a másik Naphosszat címmel 2009-ben készült Kaposváron, Kolovratnik Krisztián rendezésében. A két kiemelkedő jelentőségű művész együttműködése és barátsága mára az egyetemes színháztörténet részévé vált.