Tennessee Williams a 20. század egyik legjelentősebb drámaírója. Műveiben az emberek közötti kapcsolatok finom rezdüléseit érhetjük utol, kiváló jellemábrázolással teszi érthetővé a külső durva világ okozta konfliktusokat, és e konfliktusok által okozott élet-töréseket. Különös, furcsa alakok vívnak nehéz belső harcokat drámáiban.

A Nyár és füst egyik főalakja a nonkonformista fiatal orvos, a másik egy érzékeny, mondhatni túlságosan érzékeny fiatal nő. John, a fiatal orvos, akinek gyermekkori játszótársa, majd ifjúkori szerelme Alma, szemben áll ennek a más neveltetésű lány egész környezetének hamis világával. A férfi polgár-bosszantó, még pontosabban: kispolgár-pukkasztó. A látszatok gyakran ellene szólnak. Ám ez a fiatal orvos, amikor hivatástudata szólítja, nem kímélve önmagát, megállít egy pusztító járványt… Alma pedig egy be nem teljesült szerelemre ítéltetett nő, aki a maga túlérzékenységével már-már irreális alak. A dráma arról szól, miként válnak társadalmilag-lelkileg életképtelen rokkantakká jobb sorsra érdemes emberek.

„Tennessee Nyár és füst című darabját talán elsősorban csehovi vonásai miatt szeretem. Köztudott a modern amerikai dráma vonzódása Csehov dramaturgiája iránt. Itt szerencsére egy nagy orosz író megtermékenyített egy nagy drámai tehetséget az amerikai földrészen, aki egyike azoknak az utolsó dramaturgoknak, akik még nagy szerepeket tudtak írni…valószínűleg azzal az álnok céllal, hogy a nagy színészeknek legyen mit játszaniuk…” – Farkas István, rendező