„Egy vagyonos és vénecske firenzei ügyvédnek, Nicia mesternek az az egyetlen bánata, hogy szép fiatal felesége, Lukrézia nem szül neki gyermeket. Minden tanácsot megfogad, hogy utódhoz jusson s így könnyű zsákmánya lesz egy, a feleségébe szerelmes fiatalember, Callimaco furfangjának. Ligurio, a ravasz kerítő veszi rá Niciát, hogy forduljon az ifjúhoz tanácsért. A vénecske ügyvéd beleegyezik abba, hogy a nagy tudományú orvosnak vélt Callimaco mandragóra-főzettel kúrálja feleségét. De az ál doktor figyelmezteti a férjet: a csodaszer káros mellékhatással is jár. Az első férfi, aki a főzet elfogyasztása után öleli az asszonyt, meghal a mandragóra mérgétől.

A megszeppent férj most már könnyűszerrel beleegyezik, hogy egy idegen suhancot kerítsenek az utcától. A fölszarvazásra ítélt férj önként belegyezik, hogy asszonykája ágyába mást tuszkoljanak. Egy pénzsóvár szerzetes a férj aranyaival megvesztegetve bibliai idézetekkel győzi meg a gyötrődő fiatalasszonyt, hogy házasságtörése nem bűn, sőt Istennek tetsző. A végén mindenki elégedett lesz…” (Színházi kalauz)

„A darab kulcsfigurája kétségtelenül Ligurio, a középkori népi eposz-hős, a világi és egyházi hatalmasságokra nyelvet öltögető, a Figarók édes testvére. A hős másik két fontos lételeme a reneszánsz ember szenvedélyes életigenlése, ugyanakkor a kor társadalmi viszonyainak láthatatlan, de annál könyörtelenebb béklyóiba fogott halandó reménytelen vergődése. Ő mondja ki Machiavelli erkölcsi hitvallását is.” (Balázs László, Fáklya)

Az előadás Varga Vilmos és Balla Miklós színművészek 25 éves színészi jubileumának megünneplésére született Farkas István rendezésében.