Az Űrbe! című könyv felfogható modernkori magyar drámaként, amiben a főszereplő (költő) az őt körülvevő, sokszor mostoha, ám mégis szerethető életből elvágyik. Ez a kiszakadás egyszerre történik meg testi, szellemi és érzelmi síkon is. A hármas tagolás három különböző megszólalást indukál, amihez a színpadi átdolgozásban három szereplő társul. A nő az érzelmi, az egyik férfi a testi, míg a másik a filozofikus éra megtestesítője. A három szereplő mintha időtlen idők óta ismerné egymást, egyenrangúak, beszédük sallangoktól és érzelmektől mentes, párbeszédeik valójában monológok, melyek erősítik az elidegenedés és a technokrácia által generált, introvertált létérzésünket.

Az Űrbe! szövegei a magyar avantgárd hagyományaiból kiindulva (többek közt Papp Tibor, Ladik Katalin, Szkárosi Endre) könnyed, filozofikus nyelven íródtak, helyenként vicces, máshol komor, ám semmiképp pesszimista mondanivalóval.

A Székelyhidi szövegeire épülő előadás a számítógépek, internet, virtualitás világába született, benne otthonosan mozgó fiatal generációk énképét kívánja szembesíteni a tradicionális, örökérvényű értékrenddel, a hagyományos kommunikációt a virtuálissal.

Filozófus: "Minden kilencven perc, minden kétszer negyvenöt, két iskolaóra vagy egy dupla. Minden egy átlagfilmnyi idő, dráma, krimi, akció, fantasztikum és sci-fi - ezek és én velük egyben alkotjuk a téridőt."

Nő: "Meglátom mindennek a görbéjét egy másodpercen belül, tudom, hogy minden szerelem átalakul, minden egyenes ívbe hajlik, minden pillanat gömbölyű, minden szépség kerek, egész."

Férfi: "Ahogy a kanál lassan forog a cukros kávéban, úgy beszél a világról, a kávéról vagy a borról, mintha tisztában lenne: fájó a hirtelen megosztott, hatalmas mennyiségű információ, befogadhatatlan és fölösleges, elveszi a sok tudás a nő kedvét a szerelemtől."