2009-ben a nagyestélyis, szmokingos úri közönség az Operabálra igyekezett. Az út túloldalán a hajléktalanok tüntettek. Dobokkal, zászlókkal. Ez a nyitóképe a miskolci előadásnak. Történelmi játék mai keretben. Shakespeare egyik legszínesebb királydrámája egy ország megosztottságáról, apák és fiúk konfliktusáról szól. A hatalmi harcok zaját pedig egy nagyhasú, bájos, romlott öregúr, bizonyos Sir John Falstaff nevetése kíséri.

„A gondolat az élet rabja csak,

Az élet pedig az idő bohóca…

Shakespeare-nek talán a legmerészebb szerkezetű műve, megcáfolása minden dramaturgiai egységelméletnek. Két cselekvény, két főszereplő körül… egymással alig érintkezve, úgy halad mint két egymás melletti folyó, mely a végén ugyanazon a helyen fut a tengerbe” (Schöpflin Aladár)