Jules Barbier és Michel Carré Hoffmann meséi című „fantasztikus drámáját” 1851-ben mutatta be a párizsi Odéon. Offenbach látta a darabot, de az hosszú és bonyolult történet, amíg a dráma alapján az opera komponálásába belefogott.

A librettó végső változatát készítő Carré felhasználta Hoffmann-nak a berlini Szerapion-testvérek elnevezésű körről írott művét. A kör névadója egy remete volt, aki a IV. századi Egyiptomban élt és mártírhalált halt Szent Szerapionnak képzelte magát; a tagok ennek szellemében a valóság és az illúzió viszonyáról „szóló” csavaros és fantasztikus történetekkel szórakozatták egymást, akárcsak az opera Hoffmannja.

Az első felvonás babájának, Olymipának a meséje az igazi Hoffmann Homokember című novellája alapján született, Gulietta szerelmét és hűtlenségét a Mese az elveszett tükörképről című elbeszélés ihlette, míg a beteg Antonia alakja a Szerapion-testvérek sorozat Krespel tanácsos című darabja alapján született.

Offenbach 1876-ban kezdett terve megvalósításához. Művét azonban már nem tudta befejezni, 1880 hunyt el Párizsban. Offenbach fia Bizet Carmenjének bécsi, standarddá lett változatának komponistáját, bizonyos Ernest Guiraud-t kérte fel, hogy készítse el a partitúra előadásra alkalmas formáját. A Hoffmann meséit 1881-ben mutatták be a párizsi Opéra-Comique-ban.
Az opera előadás-történetét ekkortól fogva nem csupán sikerek jelzik, hanem a szerző által be nem fejezett, másként fogalmazva: „nyitva” maradt mű folytonos újragondolásának szükségessége.
A Hoffmann meséi Jacques Offenbach utolsó színpadi műve, melynek 1881-es párizsi bemutatóját a zeneszerző már nem élte meg. Szövegkönyvét Jules Barbier írta a fantasztikus, bizarr történeteiről elhíresült E. T. A. Hoffmann elbeszéléseit felhasználva, sőt az operában magát Hoffmannt is szerepelteti.

Egy berlini kocsmába, ahol a diáksereg már javában mulat, betoppan Hoffmann, a költő. Borús kedvében van, mert a szomszédos színházban a Don Juant adják, és a főhősnő, Stella fájó emlékeket ébreszt benne. Hoffmann aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve belekezd szerelmi kalandjainak elbeszélésébe: előbb Olympia, majd Giulietta, végül Antonia történetét osztja meg hallgatóságával.

Amikor befejezi három szerelmének szomorú történetét, a kocsmáros Stella sikerének hírét hozza. Az ünnepelt primadonna meg is érkezik, de ekkor Hoffmann italoktól elnehezülve már a földön alszik...

A Hoffmann meséiben a 19. századi romantikus opera szinte valamennyi eleme megtalálható - nem véletlen, hogy a világ operaházai és színházai napjainkban is rendszeresen bemutatják.