Madách Imre a Tragédia megírásakor harmincas évei közepén járt. Ekkor túl volt már néhány szenvedélyes szerelmen és komoly betegségen, apja halálán, megélte a ’48-as forradalmat és az ezt követő megtorlást, volt börtönben, született gyermeke és elvált feleségétől. A Tragédia, amelynek első változatát a vizsgálati fogságban vetette papírra, „nagy mű”, világszínvonalú filozofikus költemény, rettegett érettségi tétel. De ott van benne ez a mindenki számára ismerős, közép-európai emberi tapasztalat is, életről és halálról, szerelemről és kiábrándulásról, reményről és reménytelenségről. Ettől dráma, és ettől izgalmas mű bárkinek, aki csak egyszer is feltette magának a kérdést: mire való az élet? És hogyan éljem a sajátomat?

Pontosan húsz év után tűzi újra műsorára a Tragédiát a Miskolci Nemzeti Színház. Az Istennek ellenszegülő Lucifer és a Paradicsomból kiűzött Ádám és Éva korokon és kultúrákon átívelő utazása izgalmas feladvány az alkotók, megrendítő élmény a nézők számára.