„Holdvilágos éjszakán/ miről álmodik a lány?/ Hogy jön egy királyfi tán/ Hófehér paripán.” Ez így van rendjén egy fiatal lánynál: álmodozik, vágyakozik és az év nagy részében a fellegek között jár. De mi történik akkor, ha a földre leszállva, pechére (vagy épp szerencséjére) pont egy mesébe csöppen? Ráadásul egy olyan mesébe, ahol kamaszfiúnak öltözve akar megleckéztetni egy nőgyűlölő, fiatal dán milliomost… Eisemann Mihály és Szilágyi László 1934-ben született darabja a legismertebb és legkedvesebb kisoperettek egyike, olyan slágerekkel, mint az „Egy kicsit angyal legyen, egy kicsit démon”, a „Csa-csa-csak egy cseppet ittam kérlek”, a „Mia bella signorina” vagy a címadó „Én és a kisöcsém”. Könnyű májusi történet a szerelemről és az életről, ami „olyan szép, mint egy film, amiből nem vágta ki a legjobb részeket a cenzúra”.

„Szeretem, amikor megegyezés születik a darabról és a szereposztásról. Szeretem, ha a tervezővel közös hullámhosszon vagyunk, és a dramaturg bátorít, ha a munkatársaim tanítanak, ha kialakul egy közös rendszer. Szeretem, ha a színészek kíváncsiak, ha kérdeznek, és nem rejtik el érzéseiket. Szeretem, ha sejteni az út végét, de nem látni egészen el oda. És szeretem, amikor valaki egyetlen mondattal képes megnevettetni egy teljes színházat, amikor a közönség számára megadatik egy olyan élmény lehetősége, ami most engem is arra késztet, hogy a szeretem szót ennyiszer ideírjam.” Szabó Máté