Molière darabját megírása után azonnal betiltották, pedig Molière céltáblája nem a vallás vagy a papság volt, hanem azok, akik az emberi gyengeséget, kiszolgáltatottságot vagy butaságot kihasználva, a hit álarcában egyéni érdekeiket érvényesítik.

A jómódú, családos Orgon egy szép napon befogad házába egy idegent, akivel a templomban találkozik. Tartuffe erényes férfi, már-már szent, tanításait Orgon elbűvölten követi, és erre kényszeríti feleségét és gyermekeit is. Annyira a befolyása alá kerül, hogy egész vagyonát neki adja. Megbolondult – mondják rá elképedt szerettei, akik sikertelenül próbálják kimozdítani vakhitéből. Mert hiába a jó szó, észérv, hitvesi szeretet, Orgon nem hallgat másra, csak Tartuffe-re, és húzza maga után a családját is a szakadék széléig, sőt még azon is túl.

Molière darabját megírása után azonnal betiltották, főként bizonyos egyházi körök támadták, mivel az álszent Tartuffe figurájában magát az egyházat látták megcsúfolva. Pedig Molière céltáblája nem a vallás vagy a papság volt, hanem azok, akik az emberi gyengeséget, kiszolgáltatottságot vagy butaságot kihasználva, a hit álarcában egyéni érdekeiket érvényesítik. Többéves küzdelem után a Tartuffe győzött ellenzőin, azóta is folytatja diadalútját a világ színpadain. Szombathelyi bemutatóján Parti Nagy Lajos bravúros átiratában kerül színre.

„Ha a komédiának az a hivatása, hogy az emberek hibáit megjavítsa, nem látom be, miért volnának kiváltságos hibák. Ez itt – (az álszenteskedés) – minden egyébnél veszélyesebb következményekkel jár az államban; és láttuk, hogy a színház igen hathatós eszköze a javításnak. Nagy csapás a bűnökre, ha nevetségessé tesszük őket a világ szemében. A szemrehányásokat könnyen vesszük, azt azonban, ha kigúnyolnak, nem bírjuk elviselni; eltűrjük, hogy rossz hírünk legyen, de azt nem, hogy nevetségesek legyünk...”

Molière: Előszó a Tartuffe-höz. 1669.