A Topálovity család különös, és mégis hétköznapi família. Ebben a családban nincsenek nők, csak apák és fiúk. Minden apának egy utódja, aki tovább viszi a nevet és a foglalkozást, azaz az üzletet. Öt generáció huszonöttől százhuszonöt éves korig látható a színen, illetve a Végtelen Nyugalom Kft. nevű koporsógyártó cég működése. A koporsógyártás azonban csak fedőtevékenység; valójában a temetőből lopatják ki a használt koporsókat, és ezeket restaurálva újként adják tovább Piton Bill segítségével. Száz év alatt közel húszezer koporsót loptak, a családi hagyományokat folytatni kell. Azonban a legifjabb Topálovity, Mirko éppen ezt nem akarja, sőt, ki akar szállni az üzletből, megtörve és megszakítva a hagyományokat. A többiek ezt nem engedhetik, ha kell erőszakkal, ha kell, nem szép szóval, de a gyereknek maradni kötelesség, különben az üzlet elvesztésével a családfa is kiszárad.

Egy mindenkiért, mindenki egy ellen, mindenki mindenki ellen, egy az egyben, mindenkivel egy sem.

A szerző, Dušan Kovačević hazájában és a világon is a legismertebb szerb drámaíró. Ő írta a forgatókönyvet Emir Kusturica: Underground című filmjéhez. A Maratonfutókból készült filmet is ő jegyzi – a jugoszláv utódállamokban kultfilmnek számít! 

A rendező, Paolo Magelli érzékeny, szenvedélyes, politikus színházcsináló, sok nyelven beszélő világpolgár, aki az ösztöneiben érzi a vibráló Balkánt, a talajmélyi társadalmi eróziókat és hisz a színház eszközeiben annyira, hogy segítségül hívja a gyilkos nacionalista indulatok ellen. A látvány, a zene, a humor a líra jellemzi az előadásait és a soknyelvű, soknemzetiségű, sokféle kultúra egységbe terelése. Személyében a XX. századi kísérletező alternatívból indult nagy színházi megújítók egyikét köszönthetjük a Magyar Színházban.