Alá-fölé rendelt viszonyok, érzelmi szintkülönbségek, energiák, melyek ellentétes irányokba ható szándékokat generálnak. E két energiasík vertikális kommunikációjának alapja egyfajta rítus lehet. Ebben a rendszerben keressük helyünket. Ha megszűnik ez a rendszer, a kommunikáció valósághelyettesítővé válik, és megjelenik az emberben a tudattalan. Mindezek az ember saját lététől való elidegenedését eredményezik, aki a valósággal elvesztett kapcsolata miatt hajlamos elveszni a virtualitásban. Ebben a helyzetben a rítus funkciójától megfosztva, kizárólag horizontálissá tett kommunikációként – a tudattalan inverzeként – a tudás intézménye és a konkrét élet között kísérel meg közvetíteni, hogy feloldja a tudattalan létezésének irracionalitását.

„Az ember elvont lénnyé lett. Nem arra reflektál, ami van, sokkal inkább arra, ami nincs, csak emlékezetében, képzeletében, vágyaiban és hiedelmeiben létezik.” (Lányi András)