A K-Arcok keretében a társulat táncművészeinek személyiségéhez illő, egyéni koreográfiák létrehozása a cél meghívott koreográfusok segítségével. Mint ahogy azt a cím is sejteti, a szóló műfajának köszönhetően minden egyes alkotás egy-egy portré a KET adott táncművészéről.

Decemberben Kun Attila indítja el a programot Kovács Péterrel: az egyén perspektívájából vizsgálják az emberi fajra oly jellemző társadalmi élet illúzióját, a sors- és környezetünk alakításának illúzióját. Körbejárják azt a képzetet, hogy "nem mindegy" miként cselekszünk, milyen üzenetet, illetve milyen jeleket hagyunk magunk után.

Természettől elszakadt fajként újabb és újabb szerepek, álarcok, túlélési sémák végkimerülésig ismételt "álarcos báljában" hol találja meg az egyén a közösséget a "mindenség" megoldó erejével?