Színházak
Kolozsvári Állami Magyar Színház
Charles L. MeeTökéletes menyegző
- MerideeGyörgyjakab Enikő
- TessaPethő Anikó
- JonathanBalla Szabolcs
- MariaKali Andrea
- FrancoisBogdán ZsoltDimény Áron
- FrankHatházi András
- EdmundOrbán Attila
- AmadouSinkó Ferenc
- VikramSzűcs Ervin
- DjamilaVarga Csilla
- WillyBodolai Balázs
- Thane atyaVáta Loránd
- ArielM. Kántor Melinda
- JamesBuzási András
- IsaacViola Gábor
- DieterSalat Lehel
- JulianLaczkó Vass Róbert
- HeinerKeresztes Sándor
- BobFarkas Lóránd
- KarlKöllő Csongor
- rendezőKarin Coonrod
- díszlettervezőCarmencita Brojboiu
- jelmeztervezőOana Botez
- dramaturgVisky András
- fordítóVisky András
- zeneszerzőLucian Ban
- zenei vezetőHorváth Zoltán
- ügyelőNagy Yvonne
- rendezőasszisztensVisky Andrej
Tökéletes menyegző: magyar nyelvű ősbemutató a Kolozsvári Állami Magyar Színházban
Charles Mee kortárs amerikai drámaíró Tökéletes menyegző című darabját mutatja be a Kolozsvári Állami Magyar Színház Karin Coonrod rendezésében, szerdán, május 23-án 20 órától a Nagyteremben. “Szerelem, romantika, házasság: valamennyi szertefoszlik az erdőben, amíg két meleg esküvőszervező úgy nem dönt, hogy összeházasodnak – és példájuk a többiekben is helyreállítja a házasság intézményébe vetett hitet” – foglalja össze a cselekményt a szerző.
Charles Mee “gyengéd humorral kezeli a Tökéletes menyegző szereplőit: nem törekszik emberfeletti jellemek megrajzolására, hanem olyan alakokat ábrázol, akiket könnyű zavarba hozni, akik kimondják, ami épp a fejükben jár, hogy aztán a következő pillanatban meggondolják magukat” – fogalmaz a rendező.
Karin Coonrod New Yorkban élő rendező, drámaíró, az Arden Party és Compagnia de’ Colombari társulatok alapítója, többek között a Yale és Harvard egyetemek tanára. Charles Mee drámaírói munkásságának legfőbb sajátossága a “kollázs-módszer”: talált szövegekből ollózza össze műveit, és azt vallja, eredeti dráma nem létezik.
A kortárs amerikai irodalom minden bizonnyal egyik legjelentősebb drámaírója Charles L. Mee, aki újraírta a színháztörténet legjelentősebb műveit a görögöktől Shakespeare-ig. Darabjai a végletes identitás-válságtól agonizáló nyugati kultúra képeit, történet-töredékeit, mítoszait, rémálmait szövik bele legtöbbször kölcsönvett dramaturgiai szövetekbe, a nyugati civilizáció tágabb perspektívájába helyezve a bennünket egészen közelről érintő és fenyegető eseményeket. A későújkori népvándorlás, a kérdésessé vált nemi identitás, a házasság intézményének a megrendülése, a nyugati “fehér” kultúra elgyöngülése, valamint az egzotikus, autentikusnak hitt és vágyott kultúrák iránti divatos vonzódás: ezek mind tulajdonképpen cask szimptómái az általános hanyatlásnak. Charles L. Mee színházában azonban rendszerint nem sötét tragédiákat, hanem kivételes humorral, sőt szarkazmussal megírt történeteket láthatunk, amelyek az elsekélyesedett, média-divatoknak kiszolgáltatott emberi és társadalmi viszonyokról rántják le a leplet. Mee színháza olykor kegyetlennek tűnhet ugyan, de szeretetlennek sohasem.
(Visky András)
2012. 05. 23.