A varázsfuvola Mozart legkülönösebb operája. Egyrészt két, veszélybe sodródó szerelmespár lebilincselő története, amely pantomimszerűen élvezetes és áttetsző, másrészt viszont elvont allegória, amely – Richard Wagner életművét leszámítva – minden más operánál több spekulációt váltott ki.

A szövegkönyvet Emanuel Schikaneder, a sokoldalú színész, énekes, impresszárió írta, aki ugyanannak a szabadkőműves-páholynak volt a tagja, mint Mozart (és korábban Haydn). Elsősorban ez a kapcsolódási pont vezette Mozartot arra, hogy segítsen  Schikanedernek biztosítani a Theater auf der Wieden sikerét, barátját ugyanis csőd fenyegette. Egyetértettek abban is, hogy az énekes színészek társulatának egy Singspiel felelne meg leginkább, amelyhez Schikaneder írná a szöveget, Liebeskind 1786-os Lulu oder Die Zauberflöte című tündérmeséje nyomán (Schikaneder színházát nem számítva még legalább három bécsi társulat versengett a jobbnál jobb tündérjátékok színreviteléért). A cselekmény a forrásszöveghez hasonlóan a varázslatos Egyiptomban játszódik, ahol jóvágású hercegek, démoni királynők, gonosz emberrablók, kígyók és természetfeletti jelenségek csapnak össze. Ezenfelül a szabadkőművesség is ide vezette vissza a gyökereit. Ez az az opera, amely minden alkotót arra inspirál, hogy megteremtse a saját Varázsfuvola-univerzumát.

 

Tóthfalusi Hajnal