Shakespeare talán legkeményebb politikai drámája a Julius Caesar, amely nem csak hibátlan éleslátásával, hanem meglepő időszerűségével nyűgöz le. Brutus és köztársaság-párti szenátor társai a közjó nevében szerveznek összeesküvést Caesar ellen, ám a zsarnokságra törő hadvezér meggyilkolásával nem a rend áll helyre, hanem elszabadul a pokol: polgárháború robban ki, iszonyatos romlás dúlja fel Rómát. Vajon ugyanezen az úton járunk mi magunk is az arab tavasztól a világkáoszig?



Visky András

                                                                                                                                    

„(…) az események előtt sok csodás jelet és jelenséget láttak az égen feltűnő fényeket, éjszakánként felhangzó éles csattanásokat, a forumon leszálló magányos madarakat láttak.

Sztrabón, a bölcselő beszéli több ember mintha belülről izzó lánggal égett volna; egy katona szolgájának a fél keze hirtelen kigyulladt, és mikor a láng kialudt, a szolga sértetlen maradt. Egy alkalommal, mikor Caesar áldozatot mutatott be, az áldozati állat szívét nem találták. Egy jós figyelmeztette Caesart, vigyázzon, mert nagy veszély fenyegeti azon a márciusi napon, amelyet a rómaiak a hónap idusának neveznek. Ezen a napon Caesar, útban a senatus ülésterme felé, találkozott a jóssal, és tréfálkozva így köszöntötte: „Íme, elérkezett március idusa!” Mire az halkan csak ennyit mondott: „Elérkezett, de még nem múlt el.”



Plutarkhosz: Párhuzamos életek (részlet)