Az angol kisvárosban élő középkorú barátnők évek, évtizedek óta tartanak össze jóban, rosszban, egészségben, betegségben és nem utolsó sorban közösségi események szervezésében, kisebb nagyobb sikerrel. Erős bennük a versenyszellem, hiszen lépten-nyomon arra kényszerülnek, hogy bebizonyítsák, az ő nőegyletük süteményei a legomlósabbak, az ő teapartijuk a legnemzetközibb és az ő cukkínijük a legegyenesebb. Egy magánéleti tragédia következtében azonban egy sokkal nemesebb célt tűznek ki maguk elé, melyhez sok pénzre van szükségük, s tudják, holmi tombola ezt nem fogja fedezni. Olyan megoldáshoz folyamodnak, mely mindannyiuk számára saját határaik átlépését követeli meg. Hosszas vívódás után bevállalják, hogy szerepelnek egy falinaptáron, és nem elég, hogy démonjaikkal megküzdöttek, még a nőegylet jóváhagyása is szükséges a jótékonykodás nem mindennapi formájához.

„Csak azért léptem be a nőegyletbe, mert az anyósomat boldoggá tette. Bénán sütök, utálok kötni, és mivel nem valószínű, hogy George Clooney valaha is tiszteletét teszi nálunk, kevés okom van arra, hogy tag legyek. Kivéve, hogy pénzt akarok gyűjteni egy olyan ember emlékére, akit mindannyian szerettünk. És ennek érdekében hajlandó vagyok levetkőzni is.” (Chris)