„ A hit valami olyan portéka, mely minden korszak emberei számára aképpen jut, mint a kenyér; - volt eset rá, hogy Párizsban is külön számítottak fel kenyeret az étkezésnél és Budapesten kétszer annyit adtak két krajcárért, mint ma….. A magyar fajtában öntudatlanul és rettenetesen él egy átok sejtése, azé a kielégülhetetlenségé, mely a féllelkek átka. A művész, aki egy kicsit zseni és magyar, természetesen ezer métermázsával súlyosabb teherként cipeli lelkén az átkot…. Sohse akartam más lenni, s ez se sikerült, mint egy új igaz ember, Ady Endre. Elpusztulni majd csak el tudok pusztulni a magam erejéből is.”

Száznegyven évvel ezelőtt született Ady Endre. Ki volt ő? Kiválasztott? Mitől más, mint a többi ember? Érzékenyebb? Igazat mond? Radikális? Bátor vagy gyáva? Barát vagy ellenség? Izgága Jézus? Muszáj Herkules? Tűz csiholója? A Kaposvári egyetem harmadéves színészhallgatóinak összeállításában versekkel, cikkekkel, levelekkel és dalokkal próbálunk megérteni valakit egy évszázad távlatából, akit bár a legnagyobbnak, de mégis összeférhetetlennek tituláltak kortársai. De kikkel összeférhetetlen? A perc-emberkékkel? Csodálatos dolog, hogy Magyarországon az őszinte, igaz beszéd ellen milyen rettenetesen szoktak rúgkapálni az emberek –írja. Ő küzdött, rúgkapált, belehalt. Neki nem kellettek a megálmodott álmok.