"Futás az életen keresztül. A maga nevében ez egy élet-credo. Mi is ez valójában? Az emberi lélek különös állapota, az élet szélén való létezés, meglehet, hogy a halál közelségében. Előttünk az élet utolsó szakasza. Az utolsó szakasz a semmi előtt. Utána - minden! Amikor már majdnem mindenen túl vagy, de még fiatalosan nézel ki - elérkezik az a meghökkentő életszakasz. Ezt nevezem én futásnak. A futás az ember különös elhelyezkedése az út szélén, a realitás és a történések peremén. A futás - a halálhoz fűződő viszonyainak összegsége, és ezekből a viszonyokból pattan ki az élet szikrája. Minden másodperce ennek a futásnak a boldogság keresése, pontosabban nem a keresése, hanem a boldogság érzete. Ráadásul nem törődünk többé az elkövetkező másodperccel. Életének ebben a szakaszában a hős először kezd el jelen időben létezni. Számára már nincsen sem múlt, sem jövő. Nem egyedül fut. Futnak talán többen. Futnak együtt egymás mellett, párhuzamosan egymással. Hiányzik az emberek megszokott értelemben vett konfliktusos viszonya. A konfliktus mintha az emberi viszonyokon túlra lenne áthelyezve. Nekem, neked és még valakinek az élettel van konfliktusa." Anatolij Vasziljev