„Ha bárki megmenthetett volna, te lettél volna az." (Virginia Woolf)

Már sok évvel ezelőtt megérintett Virginia Woolf drámai története, mikor Az Órák című filmet láttam. Hatására született az "Örvény" című kettősöm melyből később, egy azonos című egyfelvonásos darab. Néhány év elteltével találtam rá Max Richter "Tuesday" című szerzeményére mely a tragikus sorsú írónő férjének írt búcsúlevelével kezdődik. A művet - mely a Hullámok című tétel zenei alapját adja - a gyengédség, a törékenység, a félelem - ugyanakkor a döntés egyértelműsége is jellemzi.

Virginia Woolf súlyos depresszióban szenvedett, s talán már a skizofrénia is kialakulóban volt nála. Tudta, hogy elkerülhetetlen betegsége pusztító méreteket kezd ölteni és bizonyára bűntudatot érzett, hogy ezzel tönkre teszi férje életét.

Virginia Woolf 1941. március 28- án vetett véget életének. Jól tudott úszni, ezért kabátjának zsebeit telerakta kövekkel, nehogy az utolsó pillanatban meggondolja magát.

A "Virginia" és a " A Hangok" tételek ezt a belső  vívódást, valamint a hangoktól való félelmet és a mentális hanyatlást hivatott kifejezni.

Vágyam, hogy egy nap " A Hullámok " és az " Örvény " összekapcsolásával tegyem teljessé Virginia kétségbeesett küzdelméről és döntéséről szóló koreográfiámat.