Étlap - afféle használati utasítás:

Aki az Utolsó vacsorára hivatalos, ne öltözzön ünneplőbe, cicomába, maszkot ne viseljen, elvárásaival csínján bánjon…

Aki az Utolsó vacsorát látni szeretné, szemét fülét nyissa tágra, figyeljen az árulásra.

Aki az Utolsó vacsorán lakmározni szeretne – bizony mondom –, rossz helyen jár, hoppon marad: éhségét nem csillapítjuk, szomját se oltjuk: szünet nélkül 5 fogással vendégeljük…

Aki az Utolsó vacsorára kíváncsi, csak a testére figyeljen, semmi másra: múlton, jövőn ne merengjen, a jelenre koncentráljon, engedjen a kísértésnek, táncba jöjjön…

Aki az Utolsó vacsorára hivatalos, önmagában bízva bízzon, de ne reménykedjen, s majd a végén – ha netalántán tetszettük is –, ne tapsoljon…

Jézust és Júdást ne keressék tehát a színpadon, mi leszünk ott: csak annyiban szereplői Utolsó vacsoránknak, amennyiben alteregóink, ott vannak, nyugszanak bennünk összegabalyodva, láthatatlanul. Hűségről, árulásról sokat tudunk már, nem szükséges tanulságait újra számba venni. De a vacsorát, az utolsót, senki nem tálalta még nekünk.