Az élet születésünk pillanatától kezdve egyetlen "résenlevés", hogy el ne veszítsük örökéletű értékeinket. Ehhez, furcsa módon nem az értelem segít hozzá leginkább. Az igazság ismerete sem visz közelebb a fenti célhoz. A figyelem a minket körülvevő dolgok iránt és a feltétlen szeretet sokkal jobban konzervál, mint bármilyen magasszintű intellektuális tevékenység. Csak az aktív együttérzés és az ebből fakadó folyamatos öröm és félelemnélküliség válik a lélek javára. Mindannyian ismerünk olyan különös manókat, akik így élnek, ösztönösen vonzódunk ezelhez a hatalmas és magányos lelkekhez, és mi is ilyenné válunk. Ez a feladat.