Federico Garcia Lorca utolsó színpadi műve volt az 1936-os keltezésű Bernarda Alba háza. Két hónappal kivégzése előtt fejezte be, de csak 1945-ben mutatták be. Alcíméül Lorca azt választotta: „dráma spanyol falusi nőkről”. Egy andalúziai ház lakói a szereplők, a hatvan éves Bernarda Alba, aki férje halálakor kijelenti: a gyász ideje alatt lányai semmit sem tehetnek az ő tudta és beleegyezése nélkül. Az öt lány, a velük élő szolgáló, Poncia, és Bernarda anyja, Maria Josefa zárt világban vegetál, amelyben az elfojtások, a nyomasztó titkok, a vágyakozás és a megalkuvás az úr – mégis minden cselekedetet és gondolatot a férfiak, illetve hiányuk határoz meg.

A most negyvenes éveiben járó Michael John LaChiusa a zenés színpad szerzőinek új, progresszív generációjához sorolható, művei nem az andalító, populáris musical-irányzatot követik, zeneileg összetettebbek, sokféle hatást mutatnak a világzenétől a jazzen át a klasszikus muzsikáig. LaChiusát többször jelölték Tony-díjra a Marie Christine, a The Wild Party és az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája című darabjaiért. A Schnitzler Körtáncából írt Hello Again! című művét néhány évvel ezelőtt Böhm György rendezésében játszotta sikerrel az Operettszínház társulata. Bernarda Alba történetéből 2006-ban írt zenés színdarabot, mely a táncdráma, a szcenírozott koncert és a színi előadás keverékeként mutatkozott be New Yorkban, a Lincoln Centerben. A spanyol zene és elsősorban a flamenco elemeit használó mű izgalmas csemege a zenés színház kínálatában.