Az Adulár egy kő, ami hideg. Annak, akinek látnoki képességei vannak, addig kell szorongatnia az Adulárt, amíg fel nem melegszik. Aztán, amikor már annyira felmelegedett, hogy rendesen meleg, oda kell adni az öreg Gusto Ruhénak. És akkor ő összevissza hörög, meg egyebek, és krétával leírja az aszfaltra az jóslatát. Nekem azt írta, hogy: „Könyvet fog írni a temetőről.” A komáromi születésű írónő első könyvének színpadi változata, melyet immár 16 nyelvre lefordítottak,
és mint világsiker jutott el hozzánk, remek karakterábrázolás, kiváló nyelvi-irodalmi stílus, abszurd humor és – a színész számára – jutalomjáték.

Adulár je kameň. Je studený. A potom ten, čo mu predvída, musí držať Adulár tak dlho, až sa zohreje. Potom keď sa zohreje tak, že je zohriaty, dá ho starému Gusto Rúhemu. Potom on všeliako grgá, chrchle a iné a napíše školskou kriedou na asfalt predvídanie. Mne napísal toto, že: „Napíše knihu o cintoríne“.
V Komárne narodená spisovateľka s jej prvou knihou zožala obrovské úspechy po celom svete. Jej román bol preložený do 16 jazykov. V divadelnom prepise László Gergelya prvýkrát sa môžeme stretnúť na javisku so Samko Tále „spisovateľom“ s jeho nezvyčajným absurdným
humorom, s jeho zvláštnou povahou, svojským jazykom.